T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

Rendhagyó válogatás egy életműből Volt Intézetem igazgatója (jelenleg az egész intézmény vezetője: dr. Horváth Gyula,) 1997-ben megbízott azzal, hogy két kedves, elhunyt munkatársam élettörténetéről készítsek rövid öszszefoglalást. Ezen töprengve jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha tudnám azt: mit emelnének ki ők az életrajzukban, milyen eseményeket, történéseket tartottak sorsfordulónak ők, melyek voltak szerintük - életük lényeges mozzanatai? S ez a gondolat szülte azt az ötletet, hogy miután már átléptem a 70. év küszöbét, úgy tekintsek végig életemen, ahogyan én azt ebből a távolságból látom, s helyezzem el egy szűk kötetben mindazt, ami - ha nem is a legkedvesebb, de talán a legjellegzetesebb - volt életemben. 1927. augusztus 14-én születtem Lengyelen, egy Tolna megyei kisközségben. Apám ott volt erdőmérnök gróf Apponyi Sándor birtokán. A gróf akkor már nem élt (1925-ben halt meg), de felesége: Esterházy Alexandra grófnő még igen, és ő intézte a birtok ügyeit. Amikor meghalt, ami hamarosan bekövetkezett, a birtokot a Nemzeti Múzeumra hagyta, s apám lett továbbra is, a most már közalapítványi erdőkben, a mérnök. - Három éves voltam, amikor húgom született: Magdi. Lengyel kis falu volt (1930-ban 863 lakost jegyeztek fel benne), de a gróf rezidenciája lévén, volt külön plébániája, nagyon szép kis templommal egy dombon lévő templomkertben, ahol a grófi család kriptája van még most is. Volt a faluban körorvos, patikus, állatorvos, posta, iskola és óvoda. Csak vasútállomása nem volt. Egy órai kocsiút volt Kurd, a személyvonatok állomása, és 2 órányira feküdt Szakály-Hőgyész, a gyorsvonati állomás. Német, vagy ahogy akkor mondták: sváb falu volt Lengyel, de a határában fekvő pusztán, a grófi birtokon általában magyarok voltak a gazdasági cselédek. Amikor iskolába mentem, ketten jár3