T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

tünk „magyar ruhában" az osztályunkban: Frici, az uradalmi gépész lánya és én. A többi gyerek német viseletben volt, sok szoknyában, klumpában vagy pacskerban, és én bizony irigyeltem őket szép és praktikusnak tűnő ruházatukért. Ennek az iskolának köszönhetem, hogy bármilyen német dialektust bármikor megértettem és soha sem jöttem zavarba, ha gót betűs írást kellett elolvasnom. De nemcsak a német nyelvnek ezt a régi dialektusát volt alkalmam elsajátítani gyermekkoromban, hanem az osztrák és a porosz dialektust is. A Közalapítvány vezetősége ui. rendszeresen bérbe adta a vadászati jogot és a bérlők ezekről a területekről érkeztek. A sok vendég, a nagy nyüzsgés mindennapos volt gyermekkoromban. Ugyanakkor a nyári „szórakozás" színhelye a kastély körüli nagy park volt, ahonnan az egyik kocsibejárónál egyenesen a Mecsek vonulatára volt csodálatos kilátás, és ebben sokszor gyönyörködtünk a húgommal és a rendszeresen ott nyaraló unokatestvérekkel. Gyermekkoromban író szerettem volna lenni, természetesen Nobel-díjas! Látókörömet nagyon bővítette az, hogy nyaranta a faluhoz közeli Anna-fürdőben, amelyet akkor röviden Fürdőnek neveztek, és amely a grófék kedves pihenőhelye volt, egy forrás köré épült erdészházban, a Múzeum nyaralási lehetőséget biztosított tisztviselőinek vagy a vele kapcsolatban álló személyeknek, így aztán magyar nyelven jól beszélő kis barátaink is lettek, sőt, a rendszeresen ott nyaraló Lajtha László zeneszerző két fia révén a cserkészettel is találkozhattunk. Időnként ott táborozott néhány napig a fiúk csapata. (Az egyik fiút Ábelnek hívták, amit akkor nagyon érdekesnek találtam.) A cserkész-tábortűz ihlette meg egy korai versemet (mert költő is szerettem volna lenni, természetesen!) Amikor 10 éves lettem, a család válaszút elé került. Vagy internátusba kell adniuk Pécsre, vagy az egész család beköltözik Szekszárdra. Az évben ment nyugdíjba a szekszárdi közalapítványi erdőhivatal vezetője, annak helyét foglalhatta volna el apám. Ez súlyos döntés volt, mert szüleim szerettek Lengyelen lakni, jól beilleszkedtek e falu társadalmába, s őket is nagyon kedvelték, sok jó barátjuk, jóakarójuk és segítőjük volt ebben a faluban, idősek, fiatalok egyaránt. A mérleg nyelve mégis arra billent, hogy ne legyen a gyerek egyedül idegenben, s felpakoltunk kocsikra, bútorkocsikra 4