T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
A kézművesek hierarchiája és kereseti viszonyai Dél-Dunántúl két vegyes lakosságú mezővárosában a 18. század végén
A mohácsi mestert első osztályba sorolták munkáját és életszínvonalát illetően is, saját házban lakott, de vagyona nem volt. Céhbe jegyzett mester volt. Ezzel szemben a tolnai pékmesterek mindegyikének volt nyolcad telke, saját házban laktak, de mindannyian céhen kívüliek voltak. Érdekes mesterség a mézeskalácsos. Egy mester Carniolából, délről érkezett Tolnára, ahol megtelepedett. Saját házában lakott, házas zsellérként adózott. Munkáját és életszínvonalát jónak értékelték. Vagyona nem volt. E mesterség megfelelőjének tekinthető a cukrász, amely mesterség egyik képviselője ekkor Külső-Mohácson élt. Idegenben tanult, onnan jött Mohácsra. Céhtag volt, egy legényt alkalmazott és csupán mesterségéből élt. Munkáját és életszínvonalát jónak értékelték. Vagyona nem volt, saját házban lakott. Ha ezek után áttekintjük a két mezőváros iparosainak eddig feljegyzett adatait, akkor két dolgot kell kiemelnünk. Az egyik az a vagyoni eltérés, amely a két mezőváros iparosai között megfigyelhető. Úgy tűnik, Tolnán az átgondolt betelepítés egyik feltétele volt, hogy a „hasznos" és szükséges iparágak mesterei letelepedésükkor - anyagi „hátterük" biztosításaként földet kaptak a földesúrtól, amellyel, mint úrbérest azonnal a helyhez is kötötték őket. Találtunk erre már példát, egyet éppen a csurgói Festetics birtokon, hogy a letelepülő iparosokat nyolcad telekkel látták el vagy meghatározott mennyiségű földet adtak át művelésükre. 12 Az iparosnál, mesternél feljegyzett földbirtok tehát nem minden esetben tekinthető a mesterségből eredő „ vagyongyarapodásnak", az iparűzésből származó „haszonnak". A nyolcad telken felüli földvagyon azonban mindenképpen új szerzeménynek tekinthető, és a szőlőterület is! - A mesterek kezében levő lakóházak pedig azt is megmagyarázzák, hogy a későbbi összeírásokban az iparosok „státusa", hivatalos megítélése miért a házas illetve hazátlan zsellér kategóriába sorolta őket. A csurgói uradalomba letelepített iparosok házat kaptak az uradalomtól. ÚjCsurgónak nevezett területen, ez külön negyednek számított. A szentéi Varga Mátyás pedig 3 hold földet és két szekér szénát kapott évente szerződésben lekötötten azért, hogy varga mesterségét szabadon űzhesse. (V. ö. T. Mérey Klára: Néhány adat a XVIII. századi iparosok életéből. In.: Árkádia. Szerk.: Dankól. Debrecen. 1978. 177-178.) 195
