T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A kézművesek hierarchiája és kereseti viszonyai Dél-Dunántúl két vegyes lakosságú mezővárosában a 18. század végén

A kőművesek közül a tolnai két mester jó minősítést kapott munkájára és életszínvonalára egyaránt. Az első mesternek hat legénye volt, akik közül hárman dolgoztak és éltek jól, hárman közepes minősítést kaptak. Egy kivétellel mindegyiküknek volt nyolcad telke és saját háza, de három legénye közül csak egynek volt jó a minősítése, aki házas zsellérként adózott. A másik két segéd közül az egyik közepesen dolgozott, de nyomorúságosan élt, 1 hazátlan zsellérként évi 3 forinttal adózott. A harmadik segéd közepesnek minősült, munkáját és életszínvonalát tekintve egyaránt, noha nyolcad telke és saját háza volt. A mohácsi 4 kőművesmester közül ketten dolgoztak jól, ketten közepesen. Egy élt kényelmesen és háromnak az életszínvonala közepesnek minősült. Mind a négyen vagyontalanok voltak, három közülük saját házban lakott. A későbbi közhiedelemmel ellentétbe az építőiparban dolgozó mesterek korántsem számítottak jól keresőnek, ami a féléves munkalehetőség mellett egyáltalán nem csodálható. Szervezettségüket mutatja azonban a legények kötődése egy-egy mesterhez, még ha meg is jegyezték, hogy esetenként a legények önállóan is dolgoznak. Érdekes és figyelemreméltó iparág, amit ma vegyiparnak mondunk. Ennek egyik mesterség-csoportja: a ruha-vagy kelmefestők mestersége. Ahol ők és a másik, ehhez az iparághoz sorolt szappanfőzők letelepedtek, ott már megvolt az igény a jobb ruházkodásra, a színvonalasabb életmódra. E két iparágnak csupán Tolnán jegyezték fel mestereit. Kelmefestő kettő volt, mindketten jól dolgoztak, jó színvonalon éltek. Az egyik egyedül dolgozott, nyolcad telke és saját háza volt, az Imperiumból jött és céhen kívül űzte mesterségét. A másiknak már komoly műhelye és két segédje volt; 3/8 úrbéri telke és saját háza volt Tolnán. A pozsonyi céhbe tartozott. Korszerűen folytatta mesterségét, a legmodernebb festő anyagért (indigó) Bécsbe is elment, jelentős összeget fizetve érte. A szappanfőző iparágban ugyancsak két mester dolgozott Tolnán, igaz, a második műhelyt özvegyi jogon vezette egy legény. E műhely teljesítménye közepes volt és az életszínvonala is jónak minősült. Mindketten nyolcad telkesek voltak és saját házban lak193