T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

rögzíteni. Az ő példája ösztönzött engem arra, hogy a legkisebb eredményt is azonnal közreadjam, a munka eredményei ne vesszenek el, mentsük azt meg az utódoknak. Néhány havi interregnum után az igazgatói székbe az Akadémia Babics Andrást nevezte ki. Az új igazgató fő törekvése az Intézet tudományos, de ugyanakkor a gyakorlathoz is kötődő arculatának kialakítása volt. Babics András ötletgazdag, jó történész volt. A szakmai kapcsolatokat mindig nagyrabecsülte. Már az 1950-es évek elején (ha jól emlékszem, 1953-ban) létrehozta Pécsett a Magyar Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportját, amelynek évtizedeken át elnöke volt. Rúzsás Lajos volt a titkár és az én feladatom volt a szervezés. Egybe kellett tartani a vezetőséget, amely Pécsett a Levéltár, a Múzeum vezetőjéből állt és ügyvezető alelnökként Vas Károly, a Pedagógiai Főiskola történeti tanszékének tanára segítette a fiatalság bekapcsolását a társulati munkába. A társulati munka szakmai erősséget adott az Intézet történészeinek, rendszeresen kaptunk meghívást országos rendezvényekre, s ekkor hallottuk először azt, hogy „pécsi iskola"-ként említették hármunkat. Ennek az évtizednek végén, 1968-ban Ránki György kalauzolásával osztrák küldöttség kereste fel Intézetünket. Az együttműködés, a közös rendezvények útját kertesték. Ekkor készült az első német nyelvű kiadványom, amely az Intézet Közlemények sorozatának „előfutára" volt. Az akkori tárgyalásokból sarjadt aztán ki később az ún. Mogersdorf konferenciák, szimpóziumok sorozata, amelyek alapgondolata az volt, hogy a régi Pannónia területén lévő mai államok történészei évenként más-más ország területén tartott rendezvényen beszéljenek meg egy-egy kijelölt történeti problémát. Mindhárman belekapcsolódtunk ebbe a munkába. Én az évek folyamán háromszor tartottam előadást. Ezek egyikét emelem most ki e gyűjtemény VI. darabjaként. E tanulmány tárgyához kapcsolódva kell megemlítenem azt, hogy 1965-től a történészek között létrejött újabb „témafelosztás" eredményeként már nem agrártörténettel, hanem az ipartörténet kérdéseivel kellett foglalkoznom. Nagyon nehezen szakadtam el a kedvelt témámtól, de - Király István Intézetünkhöz kerülésével már hárman foglalkoztunk mezőgazdaságtörténeti problémákkal, és nem volt ipartörténész. Új egyetemet már nem végeztem el, de a 18