T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

külföldi tanulmányutak lehetőségét módomban állt kihasználni és így sokat tanultam szomszédos országok ipartörténetével foglalkozó kollégáktól (NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia). Az új feladatokra való készülődés közben nem szakadhattam el a régi kutatásoktól sem. 1958-tól egy, illetve két évenként megjelent az Értekezések sorozat, s ebbe mindig színvonalas tanulmányokat kellett publikálnia minden munkatársnak. E kötet megálmodója és szerkesztője Babics András volt. 1966-ban azonban változás történt. A Magyar Tudományos Akadémia Intézetünket bízta meg azzal, hogy Szigetvár 1566. évi elestének évfordulója alkalmával emlékkötetet adjon ki és emlékülést szervezzen. E kötet szerkesztésével Rúzsás Lajost bízták meg, aki nagyon átgondoltan, az érdekelt országok történészeit is szerzőként megnyerve végezte ezt a munkát. Negyed évvel a kéziratok beadása előtt nekem is szólt, hogy jó lenne, ha e kötetbe én is írnék valamit. Ebben az időben a dicális összeírásokkal foglalkoztam, s úgy gondoltam, hogy tanulságos lenne - a XVI. századi adóösszeírások alapján - a szigetvári körzetben, tehát egy szűkebb területen megállapítani az anyagi javak pusztulásának mértékét. Nem gondoltam arra, hogy a XVI. és a XVIII. századi dicális összeírások módszere, technikája mennyire eltérő lehet. így aztán a negyedév éppen csak a levéltári anyag feldolgozásához volt elég, s az irodalomban nem mélyülhettem el megfelelő módon. Ezt a munka lektora: Heckenast Gusztáv szóvá is tette. Amikor ezt a hiányosságot pótoltam, rájöttem arra - és ezt tanulságul hagyom a jövendő történész nemzedéknek -, hogy igaz az, hogy a levéltári alapanyag rejti magába a korszakra vonatkozó igazságot, de a forrásfeldolgozások módszerének megtalálását, az adatok értékelését nagyon megkönnyíti az, ha a kutató a korszakkal foglalkozók munkáit áttanulmányozza, a teljes irodalmat feldolgozza. Az 1960-as évekhez tartozik még, hogy kandidátus lévén, több kandidátusi értekezésnek lettem opponense. Ez mindig nagy kihívást jelentett. Gyakran távoli tájakról szóló munkákat kellett áttanulmányoznom, ami sok munkával és - hadd tegyem hozzá igen sok tanulsággal is járt. Nem egy izgalmas délelőtt vagy délután emléke fűződik az Akadémián megtartott kandidátusi vitákhoz. 1966-ban az a nagy megtiszteltetés ért, hogy én lehettem az 1967-68. évi Értekezés kötet szerkesztője. Akkor ennek csak a 19