T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A parasztság életútja Dél-Dunántúlon a jobbágyfelszabadítás után

vásárra, esküvőre, keresztelőre, temetésre. Az összeköttetés - a távolság ellenére - eleven és élő maradt, noha épp ez volt az, amit a cselédtörvények a legjobban igyekeztek meggátolni. Hiszen közismert, hogy az 1876. (XIII. te. 43. §.) és az 1907. évi (XLV. te. 45.§.) un. derestörvény is éppen a látogatók ellenőrzését kívánta megteremteni akkor, amikor a puszták népét arra kötelezte, hogy a vendég számára csak a „gazda" beleegyezésének elnyerése után adjon szállást. Ennek ellenére bizonyos vagyok abban, hogy ezt a feltevést a néprajzi kutatások alátámasztják majd. S miként tükröződik vissza a parasztságnak, ül. az agrárproletariátusnak ez a megváltozott magatartása a korabeli irodalomban, a közfelfogást a sorok közt is oly tisztán visszatükröző sajtóanyagban, sőt még a lírai költészetben is ? Úgy hiszem nem kell utalnom Ady költeményeire, a „parittyás Dávidok" oly magkapó költői képére, Jókai regényére, amelyekben ugyancsak a változó és változott világra történik nem egy utalás, - hogy csak a leghíresebbeket említsem. Ezt a kis előadást egy korabeli munkásdal szövegével zárnám le, amely a maga darabos őszinteségével híven tükrözi vissza mindazt, amit akkor az a menetelő sztrájkoló talán még csak ösztönösen érzett. Ezt a dalt akkor - a korabeli visszaemlékezések és a sajtóanyag szerint is - már énekelték, ismerték a falvakban és talán a pusztákon is. „Egy talpalatnyi föld e honból Nem a miénk sehol, sehol, Csupán a hant, mely ránk omol, A lélekharang ha megkondul. Éhség, nyomor velünk, De mi mind felkelünk, Ki harcba száll, hadd vesszen ő, Szabad lesz a jövő." Ők, a hajdani jobbágy ivadékok, a hosszú életutat megjárt parasztságnak 1848 után ez a legelgyötörtebb és éppen ezért a legedzettebb serege, - már ennek a jövőnek volt a katonája. FORRÁS: Előadás az újvidéki Hungarológiai és a MTA Dunántúli Tudományos Intézetek közös pécsi rendezvényén 1976ban. Kézirat. 154