T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Előadás Szigetváron
VIII. Előadás Szigetváron Ilyenkor szeptemberben, amikor Szigetvár várának hős védelmezőire emlékezünk, vitézségüket, helytállásukat méltatjuk, és az emlékezés fáklyáját gyújtjuk meg történelmi tanulmányokban és irodalmi alkotásokban megőrzött tetteik emlékére, amikor felkeressük Zrínyi Miklós ércbe öntött szobrát vagy festményeken megörökített alakját, elmerengünk hősi tettein - gyújtsuk meg az emlékezés kis gyertyáját az akkori mindennapok, az akkori szomorú hétköznapok szürke emberének emlékezetére is, aki ágyúdörgés és kardcsörgetés között elvetette és learatta a gabonát, megtermelte a szőlőt, gondozta az állatokat, elkészítette a katonák csizmáját és kardját, és aki e földön, ezen az akkor vérrel bőven öntözött földön, a munka katonája volt. Életükről nagyon nehéz ma már képet kapnunk, hiszen a források, amelyek megőrizték a hősi harcok emlékét, amelyek dalokba és rigmusokba adták tovább - eleven és élő újságként - a harcban elesettek és küszködők tetteit, helytállását - nem szólnak semmit a föld népéről, az ekét fogóról, a szerszámot forgatóról. Ami forrásunk mégis van, peres anyagban maradt ránk nagyrészt, s ez, - a katonák ellátásáért - a területen élő jobbágyokat, kézműveseket erejükön túl megadóztató, olykor kifosztó nagybirtokosok erőszakoskodásairól, hatalmaskodásairól szól. Nem ez volt azonban a legnagyobb baj, hiszen a nagybirtokos, aki adót szedett, általában meg is védte az idegen betörők ellen jobbágyait, - hanem a harctérré változott területen állandósult létbizonytalanság. Nem tudta a jobbágy, hogy melyik pillanatban válik földönfutóvá, vagy mikor fűzik rabszíjra és hajtják el idegen országba, ahol családjától és szülőföldjétől elszakítva rabszolgaként kell befejeznie életét. A történészt - sorsuk lapjait tanulmányozva - kötnek az adatok, amelyek olykor csak közvetett módon engednek bepillantást nyújtani az elfelejtett évtizedek, elfelejtett embereinek életébe. Nemrég a Baranyai Helytörténetírás 1972. évi kötetében két szerző: Horváth Gyula és Tímár György XVI. századi adóösszeírásokat, dicális conscriptiokat közölt le betűhíven és pontosan. Adataik 155
