T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
A tőkés iparfejlődés Dél-Dunántúlon az első világháború előtt
dését az egyik oldalról: az ipari keresők számának és arányának alakulása oldaláról tanulmányozhatjuk. 1870-től kezdődően - kisebb visszaeséssel - emelkedést mutat ez a görbe. Nagyon figyelemre méltó azonban, hogy az országos fejlődéshez, sőt a dunántúlihoz képest is (amelyet 1890-től van módunkban nyomon követni) - fokozatosan mennyire lemaradt. - Mi ennek az oka? - Amíg a kisipar döntően munkásokra alapozott üzemei jelentik a terület iparának alapját, addig az ipari lakosság aránya nem mutat nagy eltérést az országos aránytól. Amikor azonban már a nagytőke, és rajta keresztül a gyáripar kezd hangadóvá válni, akkor már felszínre törnek mindazok a bonyolult politikai és gazdasági érdekviszonyok, amelyek meghatározták a vidék ipari arculatának kialakulását. Ezt figyelhetjük meg akkor, ha a terület gyáriparát vizsgáljuk, mégpedig az üzemek és munkások száma alapján számszerű összehasonlítást végzünk e terület gyáripara és egész Dunántúl gyáripara között. Az üzemek számát tekintve e négy megyében található egész Dunántúl gyárainak 39 %-a, de gyári munkásainak mindöszsze 30 %-a. Ez ismét ennek a gyáriparnak kisszerüségét bizonyítja. A kő-, föld-, agyagipar, továbbá a faipar - általában a helyi nyersanyagra alapozott - gyáripari üzemei a legerősebbek, továbbá a ruházati ipar. Feltűnő viszont, hogy Dunántúl élelmiszeripari üzemeiben alkalmazott munkásainak mindössze 24 %-a található ebben a négy megyében. Ez azért figyelemre méltó, mert semmi kétség, hogy e terület legerősebb iparága az élelmiszeripar. Ezt támasztja alá az a számításunk is, amely szerint 1906-ban - a második nagy gyáripari felmérés idején - a négy megye élelmiszeripara az ország ez iparágban termelt értékének 13 %-át adta akkor, amikor több jeles iparág, pl. a faipar, a bőr-, a fonó-szövőipar stb. déldunántúli gyárainak termelési értéke nem érte el az illető iparág országos termelési értékének 5 %-át sem. 31 Előadásom elején említettem, hogy az a táj a latifundiumok, az óriási mezőgazdasági nagyüzemek hazája volt. Nem véletlen tehát, hogy a legerősebb iparággá az élelmiszeripar vált. Abban a népességi struktúrában, amelyben a lakosság nagy többsége mező31 Edvi Illés Aladár i.m. 1911. II/I-II. III/I-II. kötetek megfelelő részeinek adatai alapján számítás. A kő-, föld-, agyagipar adatait nem ismerjük. 142
