Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

Ennyi kudarc után tűnt fel Krasic Vladimír, Szálka falu szülötte, aki Karadzic St. Vuk 1826.évi cikkét olvasva, az abban fölvázolt követelmények szerint kezdte el a grábóci Letopis (Zárdanapló) és a Levéltár iratainak tanulmányozását. Az ószláv nyelv olvasásában jártas, nagyműveltségű Krasic elsőként a Letopis-szal ismerkedett. A grábóci szerb ortodox férfikolostor első főnöke: Pajsije a Teremtéstől számított 7101-ben, azaz Kr.u. 1593-ban kezdte el a napló vezetését. Az eredeti példány - a szakmai körök vélekedése szerint - ismeretlen helyen, fémkazettában rejtőzik. Felfedezése választ adhatna arra a feltevésre, hogy abban a dalmáciai Dragovic kolostorbeli történetet is rögzítették. Az egyetlen fennmaradt másolat is utal a szerzetesek életét is megzavaró 1389-es rigómezei vesztes ütközetre, majd a menekülésre, Mohácsra s a "keresztények" /értsd: keleti rítusú / Koppány és Kapós menti telepeire. 2. Naplósorsok A grábóci kolostor és templomának 1981-87. évi renoválásakor minden értékes könyvet - megőrzésre - a budai püspökség szentendrei gyűjteményébe szállítottak. Köztük van a Letopis egyik másolata, amelyről szöveghű kiadás készült 1881-ben Újvidéken Vladimír Krasic szakszerű munkájával. Ezt a háromrészes kiadást használtam fel a kolostor történetének megírásához. A Letopis másik másolatát a Belgrádi Nemzeti Könyvtárban őrizték, de az Belgrád 1941. április 6-iki bombázásakor megsemmisült

4 Ebből következik, hogy a Szentendrén őrzött Letopis az egyetlen épségben megmaradt szerb szerzetes évkönyv, amely közel négy évszázadon át folyamatosan rögzítette a kolostor történetét. Ez a történelmi kéziratritkaság ószláv nyelven íródott. „ Ószláv vagy óegyházi szláv nyelvnek azt az óbolgár vagy ómacedon nyelvet nevezzük, amelyre a IX. század második felében Cirill és Metód, majd pedig tanítványaik a keresztény hit terjesztéséhez szükséges liturgikus könyveket görögből lefordították. "

5 A már nem beszélt ószláv nyelv azt a szerepet tölti be a görögkeleti szertartású szerbeknél, mint a katolikusoknál a latin. Krasic Vladimír a Novisadban megjelenő Letopis Matice srpske 1881. évi 126-127-128.sz. köteteiben a grábóci napló (Évkönyv, Krónika) 1585-178l-ig terjedő ószláv nyelvű eseményleírásait saját gondolataival kiegészítve, tovább vitte 1881-ig bezáróan. A folytatást Camprag Stefan, a kolostor szerzetese végezte el, aki 1957-ben „Manastir Grabovac u Madarskoj" címen a Letopisból nyert adatokat a szerb egyháztörténelem más adataival dúsítva 4 NEVÉN 1985. Jesen.2.p. 5 Baleczky Emil-Hollós Attila: Ószláv nyelv. Bp.., 1968. 9.p. 10