Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

felhasználta a kolostor történetének a XX. század közepéig való megírásához. 3. A napló szerkezete Szerb könyvtörténészek egybehangzó vizsgálati eredménye szerint a Grábócról Szentendrére elszállított Letopist a 18. század második negyedében másolták ki az ismeretlen helyen rejtőző eredetiből.

6 A 300 oldalt magába foglaló kötet bőrkötésén a jelzet a tulajdonosra utal: Svojina Manastira i Grabovac. (Tanulmányom írásának időpontjában, 1997-98ban, Vujicsics Sztoján pesti lakásán alkalmam volt megtekinteni s feljegyzéseket készíteni a Letopisról.) A papírra írt Letopis bekötött lapjai közül 1-8-ig, a 10. és a 44-50-ig üresek. A 9. oldalon is csupán Mérey Mihály és Trautsohn apát nevének ószláv változata olvasható. Gyakorlatilag a 11. oldalt tekinthetjük az első teleírt oldalnak (a rigómezei ütközet, Bizánc elfoglalásának említése), s a 13. oldalon találkozunk először a Dalmáciából a 16. század második felében Dél-Dunántúlra, nevezetesen a Koppány- és Kaposmente vidékére és a Grábócra települt szerbekkel. A lapok kétféle méretben készültek: 275x115 mm, illetve: 360x120 mm. A fémkapcsokkal zárt kötetben fekete és kék tintával írták le, zömmel 30 soros oldalakkal az eseményeket. Piros tintával díszítették a 11. oldal kezdő, és a 21. oldal zárószavát. Ebben a részben szépen megrajzolt, a nyomtatott betűt utánzó írásban gyönyörködhetünk. Csupán az első krónikás: Pajsije igumen írása mondható egységesnek, a későbbiekben számos betoldással, többnyire anonim szerzők tollából, helyenként alig megfejthető kézírással, helyesírási hibákkal, néha ugyanazon hangzónak 2-3 féle jelölésével rögzülnek a régmúlt idő eseményei. A szerb nyelv fejlődéstörténete szempontjából is haszonnal forgatható a Letopis, ui. valamennyi latin, német és magyar nyelvű levelet, amely a kolostorba érkezett, a Letopisba másolták az eredeti nyelven s az akkor éppen beszélt szerb nyelven. Nevezetesen Mérey Mihály szekszárdi apát 1711. július 29-én kelt s a szerémségi Sisatovac-kolostorbeli szerzetesekhez küldött latin nyelvű hívólevelét lemásolták szlávra. Úgyszintén két nyelvvel találkozunk Merevnek a szerzetesekkel kötött szerződése kapcsán is. Mindkét okmányban „Mihail Mireii archimandrit" áll. A Letopis Manastira Grabovca, prepis izdruge cetvrtine XVIII. véka. In: N.P. SindikM. Grozdanovic-Pajic-K.Mano-Zisi, Opis rukopisa i starich stampanich kniga biblioteke srpske pravoslavne budimske u Sentandreji. Beograd-Novi Sad 1991. 84.p. (Továbbiakban: LMG...) Krasic Vladimír: Manastir Grabovac u Budimskoj Eparchiji. Letopis Matice srpske,Novisad 1881. 127. kötet 68-70.p. (TovábbiakbanKrasic...) 11