Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

Iád, sőt ma is élnek leszármazottai, itt kiejtés szerint Tám Misként idézik. Azt sem nehéz felfedeznünk, hogy a lump, beteg Simó Károly, Simoné fia ifjabb Ujfalusy Imréről mintázódott, Simoné pedig Babits anyjának helyzetét és vonásait éppúgy mutatja, mint Ujfalusyét. Ez a kevés figyelemre méltatott dráma tehát korán ízelítőt ad Babits Mihály sajátos alkotói módszeréből, amely a részletekhez való teljes hűségen és a történetalakítás-alkotás szabadságán alapul. Témánk szempontjából ez főként a Halálfiai felhasználásakor lesz majd fontos. A családi hagyomány és a szakirodalom egyaránt fenntartotta, hogy a ház Schmidt Jakab tulajdona volt. Érdekességképpen elmondhatjuk, hogy a kereskedő szeszfőzéssel is foglalkozott, lévén több múlt századi csárda bérlője. A szabadságharc után, 1851-ben - főleg a betyárok és szegénylegények ellen - olyan rendelkezést adott ki Forster Károly megyefőnök, hogy be kell zárni a kültelki csárdákat, a kóborlók fejére pedig vérdíjat tűzött ki. Hihetőleg ezért rendül meg Schmidt Jakab helyzete, s ezért kényszerül nemsokára, 1852-ben eladni a házat egy ifjú ügyvédnek, Kelemen Józsefnek, Babits anyai nagyatyjának. Az épület eredeti rendeltetését, kereskedőház mivoltát kiegészítette a pince, előtte a kocsiszínnel, ami még a löszparthoz csatlakozott. Amikor 1937-ben a helyi sajtó Házbeomlás Szekszárdon címmel hírt ad a történtekről, még az alig háromnegyed évszázados régi funkcióról sem feledkezik meg: „Ozv. Babits Mihályné, az országos hírű költő édesanyjának Szekszárdon a Szt. László út 13. számú házának a Mérey-utca felé eső része beomlott. Egykor szeszfőzde volt e helyen, melyet erősen alápincéztek és az épület ezen része az esőzés következtében beomlott".

25 Mindez kerek húsz évvel előbb, A régi kert című vers születésekor még éppúgy áll, mint a költő gyermekkorában: „Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az udvaron I négy vályogoszlopon, benn mosókemence, mángorló, ócska lom. IA vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, régi üres törött az ablaka: I nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha. I Foltos, szalmás a vályog. A gerendák közt fecskék keringenek. Pincetorok / hűsöng, nagy hordók, misztikusan, jó pénz, jó mámorok, kadarkaborok". Nem zárhatjuk ki, hogy amit Babits mosókemencének lát, Schmidt Jakab idejében egészen más feladattal működött. A gyermekkor rekvizítumai azonban - a Babits lábát eltörő szánkó kivételével - szinte leltárszerűen szerepelnek a művekben. Az ezt rejtő udvarba a Babits anyjának lánykora óta hagyományosan zöldre festett kapun át juthatunk, de a ház végében lévő kerten keresztül is megközelíthetik a szomszédok - ahogy azt majd a Halálfiaiban láthatjuk.

26 A telek belső terét a számtalanszor megidézett kert tölti be a költő gyermekkorában, amiből az is kiderül, ekkor már nem lehettek lovai a nagyapának, hiszen azok csak a nagy fakapu irányában hagyhatták volna el a házat. A kocsikijárat helyén lehetett a szőlőlugas, amelyben jó időben az ebédet is el lehet költeni, az udvar többi része pedig apró angolkertként riasztotta a gyer25 Házbeomlás Szekszárdon=Tolnamegyei Hírlap. - 6. évf. 40. sz. (1937. jún. 9.) - 3. p. 26 Babits anyjának lánykori barátnője már zöld kapura emlékszik versében = Áll a régi ház, 7. p. 273