Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

meket: „A kis utas új világrészt fedezett fel. Amint keresztülmerészkedett a Kert óceánján - hol bokrok és fák titkos sötétjéből váratlanfölröppenő madarak s különös dongású méhek ijesztettek -, s átosont afélelmes cerberus Zsón mellett: egy sokkal szelídebb birodalom tárult elébe. A kert szép volt, de kevéssé megnyugtató. A kertben nem voltak szigorú és kemény vonalak, mint a szobában; ott minden valahogy elomló s bizonytalan: a szél lengette áfákat, a plafonon mozogtak a felhők, a földön néha egy-egy béka ugrott föl, a szőnyeget mozgó és borzolódó fű pótolta"?

1 A szülőház - amely a regényben Döme bácsi lakásrészeként jelenik meg emeleti és padlásrészével hat misztikusan a kis emberre: „csupasz helyiségek, melyekben érlelni való körte és szilva hevert a hosszú asztalokon. A tizennyolcfalépcső, ami az emeletre vezetett, kitűnő tornatér volt: a közepén egy barnára festett, sima, gömbölyű faoszlop állt, amely az emeletet tartotta(l): abba megkapaszkodva forogni lehetett vagy a lépcső oldalsíkján lecsúszkálni; az emeleti részt faragott karfa kerítette, abba fogózva jó mulatság lett volna lógázni, hintázni, hogyha a kis félénk fiúcska egyelőre nem inkábbfantáziában élvezné ki ezt a mulatságot".

28 Mindez - ha hinnénk a Halálfiainak - Döme bácsi, azaz Ujfalusy Imre birodalma, s azért áll üresen, mert Ákos, azaz ifjabb Ujfalusy Imre meghalt. A korabeli sajtóból tudjuk, hogy a halál 1895. január 16-án következett be.

29 Ekkor már Babits Mihály a valóságban elmúlt tizenegy éves, tehát nem olyan kicsiny gyermek, aki - a regény szerint - ekkor látja először Magyarország térképét. Az emeleti részt azonban nem is Ujfalusyék lakták, hanem valóban üres volt. Cenci néni 1893 márciusában három ízben is meghirdeti bérbeadandó lakásait, így: „Kiadó lakás. Ozv. Kelemen Józsefné házában (László utca) egy három szobás emeleti lakás folyó évi ápril hó 24-től, úgyszintén egy nagy udvari lakás azonnal bérbe vehető"?® Az is kiderül, hogy eredetileg csak kétszer akarta meghirdetni, de kényszerből a harmadik hirdetésre is ráfanyalodott. A ráutaltságot az is igazolja, hogy Szekszárdon évente két napon volt szokásban bérlőt fogadni: Szent György napkor, ahogy a hirdetésben látjuk, ekkor azonban kevesen változtatnak. A nagyobb költözések ideje Szent Mihály napja, szeptember 29-e. Cenci néninek nem sikerülhetett kiadni az udvari lakást, mert azt a nagyobb siker reményében újra meghirdette szeptember 3-án „3 szobás udvari lakás mellékhelyiségekkel"megjelöléssel,

31 ami a földszintes, a Babits-házhoz csatlakozó épületrészre illik. Eközben nyilvánvaló, hogy az emeleti részt már sikerült kiadnia. Minden bizonnyal ez teljesült az udvari résszel is, mert 1894-ben nem hirdet. A következő, 1895-ös esztendőben azonban az addigi bérlő elköltözhetett, mert szeptember elsején, majd a sikertelenség miatt 8-án újabb hirdetéssel hívja fel a figyelmet a lehetőségre. A nagyobb kelendőségre számítva „olcsón bérbe vehető "lakásként hirdet.

32 Ha a korabeli árakat tekintetbe vesz27 Halálfiai, 25. p. 28 Halálfiai, 26. p. 29 Tolnavármegye (a továbbiakban: 7yMjHalálozás - 5. évf. 4. sz. (1895. jan. 20.) - 5. p. 30

TVM: Kiadó lakás - 3. évf. 11. sz. (1893. mára 12.) - 8. p. 31

TVM: Kiadó lakás - 3. évf. 36. sz. (1893. szept. 3.) - 8. p. 32

TVM: Kiadó lakás - 5. évf. 36. sz. (1895. szept. 1.) - 7. p. 274