Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

formátus magyarsága - melyből Váralját kivéve - alig maradt valami. Ok az ún. „sárközi" csoporthoz soroltatnak.

369 Először a népviseletről! A környező magyar vidékről szólva mindig Váralját és Szászvárt emelik ki. Ezért van az, hogy a györei viselet legkorábbi említése csak 1939-ből való. Csete Balázs rajztanár, országjáró útja során Váralja felől közelíti meg a györe-izményi határt. Leírása inkább irodalmi, mintsem néprajzi: „...Fényezüstös kék pártában lebegve integetnek felém messzifélkörben: Izmény, Györe és Tófő falucskák, amelyeket bejártam. Süppedékes, zsombékos kaszálókon átjutottam el hozzájuk, patakokat átugrálva, amelyeknek partjain sűrűn sorakoznak egymás mellett a fűz-, nyár- ésjegenyefak. A györei oldal szivárványosabb volt a fehérgatyás-inges férfinéppel együtt szénát gyűjtögető magyarlányok és menyecskék tűzpiros és kénsárga ringó szoknyáitól, viganóitól... mint az izményi oldal, ahol hallgatag németek szorgoskodtak, ugyancsak szénagyűjtéssel, férfiak és nők egyaránt sötétkék és fekete ruházatban. "

m A györei magyarok viseletéről, annak hordásáról Talpassy Tibor 1945ben azt jegyezte fel, hogy „...ugyanazt a népviseletet hordják, mint a váraljaiak, de sokkal gőgösebben. Fitogtatják selymeiket, kérkednek gazdagságukkal... különösen a táncnál történik ez hivalkodó módon".

3i: Az 1950-es évek közepén - amikor a györei női viselet még általánosan ismert volt - három helybéli tanár a következő leírást adta róla: „...A fiatalabbak már csak egyes alkalmakkor öltöznek szüleik, vagy nagyszüleik cifra rakott szoknyáiba. Ehhez fehér térdharisnyát hordanak, fekete szandállal. Blúzuk rövid ujjú, mellenfűzővel befűzve, színes népi motívumokkal hímezve. A blúz ujja a felsőkar közepén színes szalaggal, vagy fűzővel van buggyosan megkötve. Az öltözetet a díszes, csillogó fejkötő teszi teljessé, amelyet kontyra kötve viseltek. A konty kifejezés alatt nem a hajfonatnak egy csomóba való tűzése értendő, hanem két hajfonatnak kerek, lapos körkontya, amely körnek a belsejébe, vagy a tetejére rá van varrva egy esztergélyozott, körülbelül 10-15 cm átmérőjű fakarika. Ezután lesz bekötve. Az egész körkontyot »szorító«-nak, vagy »menyecské«-nek nevezik, mivel csak a férjhezmenéstől számítva, kb. 45 éves korig hordják. Ennek viselése törvényszerűen az esküvői ajándéktáncnál kezdődik. Ekkor ugyanis - annak ellenére, hogy ma már nem viselnek bőszoknyát -, mégis »bőszoknyás menyecskének« öltöztetik a menyasszonyt, és a fejére szorítót tesznek... "

m Ugyanők a régi györei hajviseletről szólva még a következőket jegyzik meg: „...egészségügyi szempontból jó, hogy ez a viselet megszűnt, mert 20-25 évvel ezelőtt, amikor még állandóan viselték a szorítót, annak körülményes öszszeállítása miatt, különössen a sürgős mezőgazdasági munka idején előfordult, hogy több napig nem fésülködtek..."™ 369 Ua., 544-545. p. 370 Csete Balázs: Faluról-falura, házról-házra. Paulovits Imre könyvnyomdája, Bp., 1939.80. p. - A szászvári viseletet lásd: Várady Ferenc: i. m. 1897.

1. kötet, 115. p. A hegyháti magyar viseletét: Uo., 110-112. és 226-229. p. 371 Talpassy Tibor: A föld gazdát cserél. Sarló kiadása, Bp., 1945. 86. p. 372 Garai Imre-Garai Imréné-Steiner Ádám: i. m. 1956. 373 Uo. 85