Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Mindennek történelmi fordulópontja 1848. Az 1848-as forradalom leverésére Jellasicsot bízta meg a bécsi udvar, aki negyvenötezer főnyi hadseregével betört az országba. A pákozdi csatá­ban azonban az újoncokból és felkelőkből álló magyar sereg megverte. A tolnai nemzetőrök Ozoránál diadalt arattak, bekerítették, fegyverletételre kényszerítették a tízezer fős oldalvéd sereget. 199 A hagyomány szerint az Ozorára induló györeieknek egy Koch nevű helybeli kovácsmester egyenesí­tette, élesítette a kaszákat. 200 Az ozorai diadalban részt vevők nevét nem is­merjük, ám bizonyos, hogy a györeiek is ott voltak. Ahogy a váraljai Duzsi család krónikája a vidék hangulatát megörökíti: „... 1848. mártzius 15 a robot ésDézma meg Szűnt Szabadság kezdete, korán tavasz volt április 7 és 8-án min­den fa zöldjo meleg idők jártak az igenjo termés volt búza és bor október 5-én Ozorára Lévő menetel a rátzok elfogására az ör Sereg nagy Lármával el indult némely jo kedvel némely pedig Sírással az asszonyok jaj Szóval kisérték őket midőn 5 nap múlva megjöttek volt öröm hogy a rátzokat le győzték Szolt a mu­zsika minden községbe volt evés ivás. " 201 1848 decemberében az ellenforradalom újabb támadásba lendült, visz­szaverésére önkénteseket és újoncokat toboroztak a szabadságharc hadsere­gébe. Tizenketten lettek honvédek: Kovács István, Dallos Sándor, Kovács József, Dallos Mihály, Kakas János, Báli György, Takáts János, Csorna Ist­ván, Schneider György, Boros István, Schank Imre és Rubint János. 202 Egy másik korabeli lista megemlíti még Müller Fülöpöt és az ifjabb Dallos Sán­dort. Előbbi Schank Imre, utóbbi Kovács János helyett vállalkozott elmen­ni. Hanzl János és Tömbi János beavatására nem került sor, viszont Kis Jó­zsefről az összeírok megjegyzik, hogy ő már Perczel Miklós parancsnoksága alatt szolgál. Rubint János valamiért lemaradt az újoncozásról, levéllel megy a sereg után, hogy harcolhasson. 203 A forradalom és szabadságharc eltörölte a györeiek örökös jobbágy mi­voltát, lelkesen álltak hát a szabadságharc seregébe. Egyébként is, Győrében mindig volt katonás, férfias hagyomány - a magyarságnál. A módosabbak persze nem látták feltétlenül szükségesnek, hogy vérüket, életüket adják. Maguk helyett szegényebbeket fogadtak. így azok, akiknek a haza többet adott, a védelemből kevesebb részt vállaltak. 204 Az 1849-es év második feléről már idézett váraljai családi krónika rövi­den csak ennyit jegyzett fel: „...német zsarnokság következett... " 205 Valóban. A volt honvédek - büntetésből - a császári katonák közé soroztattak. 1850. 199 Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában. In: Puskás Attila szerk.: Tanulmányok Tolna megye történetéből, I. kötet. Szekszárd, 1968. 85-138. p. 200 Garai Imre-Garai Imréné-Steiner Ádám: Györe község. Kézirat, Györe, 1956. 201 Duzsi-család krónikája, Váralja: i. m. 202 TMÖL, Újoncok összeírása, 1848. Györe iratai. 203 Uo., mellette a levél is! 204 Fa/ga/a/jos.-Aforradalomésaparasztság. In: Spira György: Szűcs Jenő szerk.: A negyvennyol­cas forradalom kérdései. Akadémiai, Bp., 1976. 91. p. Ért. a tört. tud. köréből, 77. szám. 205 Duzsi-család krónikája, Váralja: i. m. - az 1849. évnél! 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom