Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

nem is csak a megszépítő messzeség édesen szájba futó ízét érezzük, hanem a megélve nyűgös, visszanézve otthonos meghittség élményét is. Babitsban ez már így teljes... A költő azonban eddigre már megteremti maga körül azt a saját világot, amelyben nem elvágyódva, nosztalgikusán, hanem művekkel, barátokkal, saját szellemisége értékének tudatában érezheti otthon magát. Ezt csak formálisan alapozza meg az egyetem padsoraiban, bár nincs okunk lebecsülni azt a mennyiséget és minőséget, amit indexének több mint 130 bejegyzése bizonyít a nyolc félév alatt. A számtalan tárgy között csak egyetlen akad, amely minden félévben következetesen előfordul, s ez Négyesy László professzor Magyar stílusgyakorlatok című szemináriuma. Itt fél évig csupán a megfigyelő, illedelmesen hallgató diák, de 1902. február 28-án végre elő is ad.

87 Talán már nem véletlen, éppen Heine-fordítással lép föl, amelyek közül - tudjuk ezt a Halálfiaiból, de már a megtalált közlésből is - némelyik darabot öt éve érleli, s egyiknek első költői sikerét is köszönheti. Az új, szellemileg egyre szabadabb és termékenyítőbb közeg szinte egymáshoz rendeli a Nyugat első nemzedékének kiválóságait. Itt szövődnek azok a barátságok, amelyek már nem az uram-bátyám féle kisvárosi összetartozás, hanem az új, változást sejtető művészi eszmény és megméretés talaján állnak. Pedig ama otthont idéző út sem zárult volna le, ha Babits is úgy akarja: éppen ekkoriban alakul meg Budapesten a Tolnamegyei Kör, sőt 1902 végén Pirkadás címmel évkönyvet is kiadnak Koritsánszky Ottó és Illyés Kálmán szerkesztésében.

88 Könnyen lehet, hogy a Halálfiaiban a Viharágyú - amely jellegzetesen viszszautal a szőlővidékeken tudománytalan önáltatáson alapuló eszköz használatára - talán nem is a Tűz című folyóirat, hanem a szintén csak egyszer megjelent évkönyv lenne? Illyés Kálmán személye mindenesetre legalább annyira utal arra, mint Geiger Gyulára vagy Hegedüs-Bite Gyulára és Mohácsi Jenőre. Babits azonban ekkor már az alkotás ügyeit nem bízza a véletlenre: Négyesy László minden félévben visszatérő elismerő sorai, később megtisztelő barátsága kitűnő bizonyítékot szolgáltatnak erre. Nem lehetetlen azonban, hogy a professzor figyelme kezdetben más miatt irányult Babitsra. Számtalan verstani kutatása során aligha nem találkozott Garayval, Szekszárd szülöttével, s így Babits földijével, aki néhány különös formát (triolett, ritornell stb.) szinte egyedül próbált meghonosítani a maga idején. Nem puszta véletlen, hogy 1908-ban, Garay hamvainak a főváros által adományozott díszsírhelyre való áthelyezésekor a Magyar Tudományos Akadémiát éppen Négyesy képviseli.

89 Azt viszont nem lehet már eldönteni, hogy ez nem szólt-e az akkor már barát Babitsnak is? 87

Belia,178.p. 88 Pirkadás: A Tolnamegyei Kör évkönyve. - Bp. -1902. Ismertetése: „Pirkadás". - TVM. -12. évf. 48. sz. (1902. nov. 30.) - 3. p. 89 Bodnár István: Garay János hamvainak áthelyezése... = Közérdek. - 4. évf. 22. sz. (1908. máj. 30.) -2.p. 296