Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

A kitüntető figyelem jellemző a kezdetektől a tanítványok egymáshoz való viszonyára is. A még magázódó ifjú költők, akik olykor még nem is hiszik, hogy azok, máskor meg nagyon is önérzetesen vallják: Babits mellett Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső, de ne hagyjuk figyelmen kívül Bresztovszky Ernőt, Oláh Gábort és másokat sem. Ekkor még minden szenvedélyesen érdekli az ifjú egyetemistát: a szocializmusról írott brosúra éppúgy, mint a bármilyen nyelven elérhető irodalom, filozófia, esztétika, s egyáltalán: mű. Bodnár Zsigmondnál az orosz irodalommal és a l'art pour l'artal egyaránt dolgozatban foglalkozik, s ez az a korszaka, amelyben a soha meg nem elégedés és a minden elérhető megismerésének igénye megfogan. Csodálatos, ahogyan az új nemzedék tagjai egymást ösztönzik, buzdítják, sokszor ugratják, ha pótolandót látnak - s közben észrevétlen új alapokra helyezik a megújhodást: talán ezért is kezdeti idegenkedésük Adyval szemben. Csoda-e, ha Babits nem túl nagy lelkesedéssel hagyja ott mindezt, s indul Bajára? Ismét vissza fog kerülni abba, amiből már egyszer oly nehezen, de mégis oly sikeresen kiszakadt? Ha nincs is még készen (az 1909-ben) átadott vasúti híd, alig pár óra kocsiútra lesz Szekszárdtól, ami vészes közelségetjelent. Vajon milyenek lesznek a ciszterci tanárok? Ebből már, illetve hasonlóból Pécsett kapott ízelítőt: sokkal vegyesebbnek ígérkezik az étrend, mint Budapesten, ahol minden megvan a könyvtárakban, ahol nem vizslat a kisváros figyelő tekintete, mert a maga módján mindenki különc. Kérdések és kétségek Babitsban, amelyek nem enyhülnek az 1906-os esztendőben: levelekben utaznak a művek alkotótól alkotóig, s Ady csepülése mellett már egy új, átértékelt kapcsolat múlttal és jelennel: „Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom (igen büszke vagyok rá) úgy apai, mint anyai részről, s mindkét részről a nagyapáim emberemlékezet óta megyei tisztviselők voltak (van-e magyarabb foglalkozás?); apám volt az első, aki az Állam szolgálatába lépett; de még ő is valóságos típusa volt a magyar úrnak ésjogásznak. S én aki úgy életpályámmal, mint nagyrészt műveltségemmel is (bár apámnak is igaz hogy csak tudományos téren - nagy modern nyugati műveltsége volt) anynyira elszakadtam a családi tradícióktól, az évszázados szellemtől: napról napra jobban érzem, mily természetes és szoros folytatása vagyok becsületes magyar őseimnek. Nagyapámnak, aki végigküzdötte a szabadságharcot, könyvtárt gyűjtött, és szerette a verseket... ".

90 Ez az önérzet már nem a tanáré, hanem a művészé, aki immár a múltat is tudatosan vallja magáénak. Eközben azonban csöndben összecsapnak feje fölött a hullámok: Külley Lea, aki nemrég megjelent könyvében még első kézből, az érintett vallomásából hallott Babits bajai éveiről, nemcsak azt bizonyította be, hogy a Hatholdas rózsakert Gruber Francija sok tekintetben nem lehet Babits mása, hanem azt is, ami miatt távoznia kellett Bajáról.

91 Az összegzésben még a regényes megfogalmazás sem zavar, mert gyatrán sike90 Babits Mihály levele Kosztolányi Dezsőhöz (Baja, 1906. február 21.) 91 Külley Lea: ...lengve búcsút int a kert... - Szekszárd. - Babits K., 1991. -150. p. (A továbbiakban: Külley). 297