Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)
Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263
szép arccal ábrázolták az antik Medúzát is, aki kővé meresztett tekintetével. Imrus is kővé meredt e csitri kis Medúza előtt, mint az Új Élet új csodája előtt: ámbár ez a csoda nem emlékeztetett a méltóságteljes Beatricékre. Még ideje sem volt magához térni, s már új csoda történt, mert a jelenés megmozdult, valami hirtelen és ösztönszerű mozdulattal, s egyetlen szó nélkül Imrus nyaka köré vetette két karját. Imrus egy meleg ajkat érzett ajkán, s váratlanul forróság öntötte el, noha a Noémi puszija csak folytatta a rokoni viszontlátás csókjainak sorozatát, mert hisz Hintássék is szegről-végre atyafiak voltak. Imrus elvörösödött, s nem mert körülnézni a vasúti állomás oszladozó nyilvánosságában(...) - Tudja, miért kapta? - Nem. -felelte Imrus. - És nem találja ki? Imrus tanácstalanul hallgatott. - Azért a Heine-versért, azért a nagyszerű Heine-versért, ami a Sotvidéki Közlönyben megjelent. Imrus nem tudta, mit mondjon, s boldog zavarában a szenzációktól kábuló fejjel nem bírt okosabbat tenni, minthogy megálljon és bevárja nagyanyját. " u S kell-e, lehet-e egy ifjú, induló költőnek bármi is nagyobb elismerés, mint ez? A regénybeli Hintáss Noémi, a valóságban Geiger Edit, afféle félvilági nőként sohasem élt és élhetett, ahogy a műből hihetnénk: 1911 augusztusában lett segédtanítónő Győrben, 75 s talán azzal nyugtatta magát a Halálfiai megjelenésekor, hogy szülővárosában, Szekszárdon már aligha emlékeznek rá elköltözése után évtizedekkel. Tévedett: ott mindenkit számon tartottak. Igaz ez főképpen nővérére, akivel szemben 1898-ban Babits úgy érezhette, diadalmaskodott. A vetélytárs 1899-ben keményen és kétszeresen vág vissza: önálló munkával jelentkezik Dienes Valéria apja lapjában, a Szekszárd Vidékében, ráadásul a Gyermekszerelem című novella életrajzi ihletésű, főhőse, a tüdőbetegségben meghalt Zolti jogász azonos Ujfalussy Imre hasonnevű fiával. 76 (Gyanítható, de egyéb adat híján sajnálatosan nem bizonyítható, hogy a Szekszárd Vidéke 1899. április elsejei számában megjelent. „Három szőke. írta:B. M. "megjelölésű novella esetleg Babits alkotása. Remélhetőleg párhuzamos adatokkal sikerül igazolni, vagy cáfolni e feltételezést.) Valériának ettől kezdve sorban látnak napvilágot levelei is az újságban. Vajon véletlen-e, hogy a Halálfiaiban éppen a levelek stílusáról nyilatkoznak oly szépen?! Ezekben az életképekben a prepák vasúti élményét és karácsonyi mulatságát éppúgy leplezetlenül mutatja be, mint a szerelme tárgyát. Könnyen teheti: ez nem más, mint matematika. Apja lapjában olvashatjuk A tudományok beszámoló gyűlése című „allegorikus színmű egy felvonásban" megjelölésű darabot, amelyet előzőleg a szerző és leánytársai elő is adtak 1900-ban. Akad a művek között ma is maradandó értékű, élvezetes olvasmány, szerzőjük pedig már az egyetem ritka nőhallgatóinak egyike. Legkedvesebb tárgyai az esztétika, filozófia, matematika. Minő véletlen, hogy az el74 Halálfiai, 312-313. p. 75 TMK: Kinevezések. - 39. évf. 34. sz. (1911. aug. 20.) - 2. p. 76 Mivel a korabeli sajtó nehezen hozzáférhető, e novella és a következőkben Dienes Valéria ifjúkori műveinek lelőhelyéül új kiadásukat jelöljük meg: Töttős Gábor: Dienes Valéria. - Szekszárd. IV. Számú Általános Iskola, 1991.-79. p. (Ma az iskola neve már Dienes Valéria Általános Iskola.) 293
