Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

ső kettőt Babits is tanulni fogja egy évvel utána! Az egyetemen a Halálfiai szerint „Gitta felülről kezelte Imrust, s nem sokat látszott törődni vele." (Mit számít az, hogy Fejér Lipót és Dienes Pál világhírű matematikusok, az utóbbi a jövendő férj, s miattuk nem foglalkozik Valéria a távoli rokonnal?!) Érzi, érezheti, hogy ismét van mit behoznia: „Imrustfőleg az angol könyvek szégyenítették meg: mert lelkesfeminista, szívesen vezette volna a Nőt a Tudás legmagasabb ormára, de úgy, hogy akkor is ő járjon elül!"S ezután persze, hogy angolul is megtanul, „hogy ne legyen Gittának több kamarához kulcsa a Szellem kincsesházában, mint neki. "Az már nem regénybeli, hanem valóságos tény, hogy a filozófiai társaság tagja, ilyen témában ír - amikor Valéria már doktorál, éppen Babits tanári diplomájának megszerzése idején. A versengés tehát jótékonyan befolyásolta Babitsot, hogy ne jogász legyen, kinyíljék a világra. Feloldást 1912-től az jelentett, hogy Dienes Pállal együtt tanítottak, hármasban költötték el ebédjeiket, örök barátságot kötöttek. Valéria 1913-ban az első magyar professzornő lett, s érezték-e még Babitsban a vetélkedés szellemét, vagy nem: Babits 1919-ben éppen Dienes Pál révén kapott egyetemi katedrát... Ezzel, ha nem is a teljes bizonysággal, de közelébe jutottunk a válaszhoz arra a kérdésre, amit Babits 1932-ben a Zöld, piros, sárga, barna... című versben tett föl: „Ki vitt el a tarka mezők I mézeitől?A dajkaföld I kötényéből ki emelt ki? I Ki ültetett könyvtárba engem I hogy a piros, zöld, barna, sárga I könyvtáblákat nyitogassam I mint ajtókat egy másik tarkaságba?..." A versengés azonban, amely eddig patriarchális keretek között zajlott, a család, a kisváros óvó-féltő tekintetétől kísért, érvényesülés-központú értékelés volt, egyszeriben megváltozik: Budapest, de már előtte féligmeddig Pécs is nagyvárosi légkörével, a gimnáziumi társaknak még csak kis része, de az egyetemista „kollégák" legjava a továbbiakban döntően befolyásolja mindezt. Elmúlik az ölmeleg gondoskodás ideje, s bár ez az időszak a benne élőnek sokszor inkább terhes és nyűgös, későbbi rideg magányokban visszavágyott és idilli. Egyfelől munkál a kiszakadás és elválás vágya a szülői ház danaidáitól, másfelől Babitsjövendőjének színtereiben egyre-másra rájön, hogy az őt körülvett gondoskodás és otthoniasság nem mindenütt természetes. Ahol megvan, például Baján, az egykori francia hugenották leszármazottjának mondott Szuper Mihály házában, ott a költő a kollégák dzsentrikhez hasonló életmódját és a modernségre való csekély fogékonyságukat kifogásolja. Ahol meg esetleg ebben nem lenne hiány, mint például Szegeden, ott az albérlet nem megfelelő. Későbbi pályájának egyik tudatos törekvése, hogy akárcsak Arany kívánságában - „Baráti szem, művészi gonddal függjön a lantos ujjain", a húszas évek elejétől Esztergomban pedig még a szülői ház növényeinek meghonosításával is a régi (képzelt) idillt áhítozza - bizony tartósan szerény sikerrel... A Szekszárdról elkerült Babitsot figyelő kisvárosi tekintet nyomai jellegzetesen fedezhetők föl a korabeli sajtóban: amíg nem végez és állásba nem jut, addig neve körül állandó jelzőként mindig ott szerepel valamilyen 294