Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

Pár szép leányt szerettem én S barátim is valának, Hol vannak ők? sivít a szél, Kerengnek a hullámok... ROBUR"

69 Anélkül, hogy részletesebb elemzésbe bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, nincs híján a fordítás a leleménynek, változtatásai a lényeg megértését tükrözik, de a költői szokásokkal még nincs tisztában akkor, amikor nem az első sort kiemelve, hanem a vers igazi jelentését megragadva ad saját címet. Nem véletlen tehát, hogy a Halálfiaiban oly nagy Sátordy Imrus reménydús önérzete: igazi költői mű ez már akkor is, ha inkább az életmű első szakaszára lesz majd jellemző. Kiléphet vele az (immár halott) apának írott születésnapi köszöntő családi megmérettetéséből, mert valóban olyan névjegy, amit akkor is büszkén tehet le a 14-15 éves diák, ha Babits Mihálynak hívják, s alkotásai később az európai irodalom magaslataira érnek. A fordítás azt is mutatja, nem kevés gonddal készülhetett, fáradságos munkával születhetett ez a nyolc sor, amelyet „az ifjú költőjelölt''az igazi nyilvánosság elé lépésre szánhatott. A végeredmény, a mű, minőségi változást sejtet, amely után valóban új korszak kezdődik: alkotói korszak, a tudatos készülődés időszaka. A Halálfiaiban, a szerkesztőségi jelenet előtti zárósorokban ezért írja Babits: „... ez még az utolsó, amit el kell mondanunk Imrus diákéveinek történetéből, mielőtt Új Eletének küszöbére érnénk: Mert ez az Új Élet az Irodalom jegyében indult, azaz a képzelet jegyében, valóság híján; noha a közelgő érettségi belépőt ígért a valóságba."- s e fél mondattal Babits négy évet ugrik át az időben! - „de kiállja-e a versenyt ez a szegényes valóság, mely az iskolából a hivatalba torkoll, előre kirakott síneken, s ama szamárlétrának is mondott arany létrán?"™ „KI ÜLTETETT KÖNYVTÁRBA ENGEM?" Dienes Valéria és Babits Mihály ösztönző versengésének első szakasza a költő atyjának halálával ért véget, új irányba pedig az első megjelenésekkel fordul. Babits atyjának halálát gyermekkora legnagyobb eseményének nevezi Szabó Lőrincnek elmondott visszaemlékezésében, de más fontos változás is éri ekkor: „IV. osztályba jártam, mikor először öntudatos nemi érzéseim voltak. Akkor jöttem rá, hogy valami ilyen dolog is van, és borzasztóan meg voltam rémülve. Szégyelltem magamat önmagam előtt, és nagy szellemi tragédia volt... "

71 Ha mindezeket Babits csaknem három évtizeddel az események után mondja, nem kételkedhetünk benne, hogy valóban mély nyomok voltak. A többszörösen magára maradt fiú számára kínál ugyan a környezet egy69 Heine, Heinrich: Hol vannak ők (Ford. Babits Mihály) — Szekszárd Vidéke. - 18. évf. 38. sz. (1898. szept. 10.) - 4. p. 70 Halálfiai, 299-300. p. 71 Szabó, 44. p. 291