Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

fajta utat, (legfőképpen a jogászi pályát), de ez nem jelent igazi megoldást a nyiladozó szellem égető gondjaira. Emellett, ami mindezt az útfélen körülveszi, Babitsban egyenesen undort kelt: a borozó-pálinkázó, nagyhangú dzsentri és társasága - bőviben mutatja ezt a Halálfiai -, s a sivár hivatali szamárlétra, mint jövő, egy széttört, alapját vesztett család, mint jelen. A valóság kínálta fájdalom, csalódás, megaláztatás, de a szokvány, a teljesíthető próbák unalma is egyre súlyosabban nehezedik a kamaszodó ifjú érzéseire és tudatára. A körülmények, az intelligencia, a műveltségbe vetett bizalom egyaránt szerepet játszanak abban, hogy a kiút már sajátosan babitsi lesz. A regényben ennek indoklása - bár egyszerűbb - mégis világosan fogalmazódik meg: „ezidöben márvégképp eldöntötte, hogy író lesz: mert cselekvés lehetőségét nem ígérte a szürke századvég: csak a fantázia számára állt nyitva tér és hír".

72 S ezzel megkezdődik Babits szecessziója. A kivonulás az egyetlen lehetséges pillanatban valósul meg, akkor, amikor a család a felemelő reménységnek tartott kamaszt megsajnálja és szinte fél attól, hogy nem fogja bírni az élet nehéz terheit. Olykor meglepő tények igazolják, hogy Babits édesanyja és a család számára pontosan ezen a szinten marad mindörökre: Baján kollégái azért nevetik, mert csetlik-botlik leeszi magát, ahogy ők mondják, „babicsol", első szekszárdi útjukról azt írja Török Sophie: nem sokai a megérkezés után, „... még ebéd előtt, s Mihály anyja gyöngéd bizalmassággal egyfontos tanácsot adott nekem jövendő asszony életemre; közelhajolva hozzám, hogy szavait ne hallja más: kérlek, vigyázz! Misi mindig elvágja a zsilettpengékkel a törülközőket! Ne engedd neki, hogy ő mossa ki a beretvát!"

13 Ugyanitt a férj tanárkori szórakozottságából, s az azt lekezelően elnéző család viselkedéséből is ízelítőt kapunk. Megannyi bizonyíték, amely arra figyelmeztet, hogy az otthon melege helyébe egyrészt az utasítások és a kötelező tisztelet formulái lépnek majd a levelekben, másrészt a házon belüli kivétel marad aNenne, az anya nővére, aki mindig megértette, sőt biztatta is azzal, hogy Radó Antalhoz mérte. Ami ezen túl van, például a verses levél Kelemen Imrének 1900ból, az még a gyermekkor halvány visszfénye, s egyben már a cseperedő költőjátékos erőpróbálgatása a lehetőleg minél alkalmatlanabb tárggyal. Lélekben, otthon tettekben maga Babits is rájátszik erre: újra gyermekké lesz felesége szeme láttára a tanyában, elpirul, ha az Anyám nevére című vers csacska átformálására figyelmeztetik, s a példák sora tetszés szerint bővíthető még adatokkal. Ezért marad a családi levelekben Misi a már felnőtt férfi Mihály, ezért van az, hogy „Anyinak" külön a kézcsók jár a levelekben, míg a család többi tagjának egyéb szokvány fordulat. Az elszakadásban a véletlen is a gyerekifjú kezére játszik. A Halálfiai állomásjelenete arról tanúskodik, hogy a Heine-fordítás olyan honoráriumot hozott számára, amilyet a Szekszárd Vidéke akkor sem tudott volna nyújtani, ha fizetett volna szerzőinek: „A szépség babonáz, - mondják a költők, s 72 Halálfiai, 288. p. 73 Török, 200. p. 292