Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

korszakká minősíti ezeket. Az ekkori műveket „...mindenekelőtt az antológia-ízlés jellemzi. Közvetlen folytatja a hagyományt, sőt a divatot a hagyatékból előkerült két Heine-ciklus, a Lírai intermezzo (Lyrisches Intermezzo) és a Hazatérés (Heimkehr). Mindkét fordítás feltehetőleg a diákévek végén, 1900 tájt keletkezett"- írja Rába, majd Heine jelentőségét így villantja föl: „... az ifjú költő-jelöltnek Heine érzelmiessége és kihívó egyénisége szebb és igazabb élet záloga... ".

67 Az azonban, hogy miként lesz Babits Mihály ifjú költő-jelölt", s miért oly fontos számára később is Heine, még kérdésként sem vetődik fel. Más oldalról közelítve, Belia György Babits Mihály tanulóévei című könyvében - hihetőlegjoggal - „gyermeteg kísérletnek" nevezi A Hunyadi-ház Robur álnéven írt töredékét, olyannak, amely „még az önképzőkörben sem mutatható be". Az első költői föllépést azután a hetedik gimnázium idejére teszi, csaknem három évvel későbbre az imént bemutatott versfordításoknál. Ezzel viszont érthetetlen lesz Babits (utólag) 1899. február 23-ára datált, saját fényképét ábrázoló levelének körirata: „PÉCS NEVEZETESSÉGEI. I. ÉN". A verseket, otthon, a rokonság körében tett hatásukat leszámítva Babitsnak semmi oka nem lenne a büszkeségre, hiszen még nem minősítették érdemjegyekkel tanulását, az önképzőkörben pedig még sok ülés hátravan az év lezárásáig. Ami viszont közel esett ehhez a levélhez, az az őszi szünidő, az akkor megesett találkozás a Geiger lányokkal. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a „Robur-időszakból" ismerünk még egy verset, amelynek eredetije Heine műve. Érdemes idéznünk az eredetit is az összevethetőség alapjául: „Es ragt ins Meer der Runenstein, Da sitz ich mit meinem Tráumen. Es pfeift der Wind, die Möwen schrein, Die Wellen, die wandern und scháumen. Ich habé geliebt manch schönes Kind Und manchen guten Gesellen Wo sind sie hin ? Es pfeift der Wind, Es scháumen und wandern die Wellen. "

68 S most lássuk az ifjú Babits fordítását: HOL VANNAK ŐK Heine Tengerbe nyúl a sziklakő, Én rajta ülök merengve, Halálmadár sivítva jő, A hullámok kerengve. 67 Rába György: A szép hűtlenek. - Bp., Akadémiai K. - 1969. - 15. p. 68 Heine, Heinrich: Gedichte. A vers a Verschiedene ciklus 14. darabja (Seraphine). - Berlin und Weimar. - Aufbau Verlag, 1966. - 233. p. 290