Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

laki első, szülővárosában megjelent művére ne emlékezzék. Ilyen furcsa módon azonban az egykori szerkesztő - akkor talán lélekbe gázoló - indiszkréciója irodalomtörténeti értékű megjegyzéssé vált... Más szempontból is érdekes még a csillag alatt írott szöveg. Valóban lehettek megjelent művei Babitsnak, ráadásul „több sikeres költemény és fordítás", azaz önálló művek is? Ha csak a Pécsett szerkesztett Szekszárdi Szépirodalmi Lapokat, a Babits visszaemlékezéseiből ismert diáklapot nem vesszük számba - aligha. Ne zárjuk ki persze annak lehetőségét, hogy esetleg valamelyik korabeli pécsi vagy máshol megjelent sajtótermékben Roburtól, Babits Mihálytól eddig ismeretlen műre bukkanhatunk. Lehet azonban egyszerű szerkesztői túlzás is a mondat, ami adódnék az újság akkori helyzetéből: ha már közli egy ötödikes gimnazista versét, indokolja meg azzal, hogy az illető fiú mondhatni „csodagyerek", mert így e közlés is valóságos szenzáció, s erre nagy szüksége van a rosszul álló lapnak. A szerkesztő aligha gondolta, mennyire igaza lesz... Az eddigi két versfordítás láttán kétségeink támadnak: helyes-e kiindulópontunk a Halálfiai nyomán haladnunk, hiszen e két elfeledett mű - amely a kutatás mai állása szerint az elsőséggel dicsekedhet - azt sugallja, hogy túlzás azt hinnünk, Babits Heinét fordított 14-15 éves korában. Lehetséges, hogy elkoptatott antológia-líra darabjait szégyellte, s eufemisztikusan „heinésítette" szerzőit? Még mielőtt a kétségeket oszlató bizonyítékokat bemutatnánk, nem haszontalan közvetett utalásokat keresnünk. Az egyik legszebb ezek közül Az európai irodalom története. Ebben a nagyszerű, máig utolérhetetlen eleganciájú, monumentális esszében Heine Buch der Liederéhez érve hirtelen meglepően személyessé, önéletrajzi érdekességűvé csendül Babits hangja. Valóságos szellemi intimitás, amit itt közöl Heinéről, kortársairól, önmagáról: „ Vájjon ma is oly népszerű-e még ez a könyv, mint az én fiatalkoromban ? Akkor Magyarországon majd minden poéta egy kicsit hatása alatt állt. Diákkorunkban ebből fordítgattunk első költői gyakorlat gyanánt. Nem merném állítani, hogy nagy kedveltségét teljesen magvas költői kvalitásainakköszönhette. Petőfit például szabad politikája is vonzotta, éppúgy, mint a Bérangeré. De könnyű, epigrammatikus hatása is hozzájárult a hatáshoz. A kilencvenes években, mikor az emberek kezdtek teljesen elszokni a versolvasástól, Heine volt az, akit még olvashatónak találtak. Aki nem élvezte a verset s teljességét a közkézen forgó irodalom laposságához szoktatta ínyét: annak számára még mindigvolt Heinében olcsó éles még olcsóbb érzelmesség elég. A magas költészet rendszerint nehéz olvasmány. Heine könnyű volt. Rövid dalai a legkisebb s leghozzáférhetőbb adagolásban adták a költészetet...".

66 Babits művében a felfokozott hang nem lehet véletlen, s ebből adódik a kérdés, miért éppen Heine váltja ki az ötvenesztendős alkotóból ezt az érzést? Rába György A Szép hűtlenek című kötetben a „tollpróbáknak", „műfordítói kísérleteknek" azzal tulajdonít jelentőséget, hogy külön Zsengék" 66 Babits Mihály. Az európai irodalom története. - Bp., Nyugat K., É. n. - 487. p. 289