Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

E forrás mellé települt tehát az első házsor, majd a „Kútvölgy "-ben tovább épült a falu. Olyannyira, hogy két-három emberöltő után az utcák száma háromra gyarapszik. így Györe „...egy része völgyben, egy Dombon, egy pedig egy igyenessen és hosszasan Nyúló lapályon fekszik..."

m Győrében a vizek, a kutak mindig nagy becsben álltak. Évszázadokon át két nagy közös kút volt, az egyik a Kútvölgyben, a másik a pincesor alján, az ún. községi kocsmánál. Még az 1900-as évek elején sem találunk öt-hat kútnál többet a faluban. Ezekhez járt a fél utca.

117 A jószágot a Kútvölgyben lévő „válu'-nál itatták.

118 Az ősi víznyerő hely valószínűleg a „Mocsila"elfolyó vizű forrása volt, hiszen a középkorban ezt is „puteus "-nak, kútnak tartották. „Egy faluban elég egy puteus" - mondja Werbőczy a kutakról. Becsértéküket két és fél márkában adja meg, miközben egy tehén és a borja egy márkát sem tett ki.'

19 A györei Kútvölgy vizei közül tehát a legjelentősebb a Mocsila. Az itteniek a „mocsilát" mint 'tájszót is ismerik. Szerintük azért nevezték így a helyet, mert hajdan itt egy kis mocsila volt. Pesty Frigyes adatszolgáltatója 1864-ben - etimologizálva - a következők szerint emeli ki ennek jelentőségét: „...Forrás - többrendbeli. Csak egy van külön név alatt a község közepén, s neveztetikMocsolyának, jobban Mosolyának, mivel a lakosság oda jár ruhát mosni... "

m Györe, a püspöki birtok Györe csaknem öt évszázadon át egyházi birtok volt, földesura a pécsi püspökség. A XVTII-XIX. században ehhez az uradalomhoz a következő falvak tartoztak: Tolna megyéből Györe, Máza és Váralja. Baranya megye Tolnával határos részéből Nádasd, Szárász, Szász, Kárász, Császta és Egregy. Baranya más részeiből Martonfa, Árpád, Bogád, Geresd, Hosszúhetény, Imesháza, Kátoly, Kölked, Lak, Lancsók, Püspökmárok, Nagypál, Szellő, Szenterzsébet és Vókány. A gazdasági központ Nádasd, a mai Mecseknádasd.

121 116 Uo. 117 Kis János györei adatszolgáltatótól, 1978. - A györei kutak 10-12 méter mélyek voltak, ezeket „gáti kővel" rakták ki az aljáig. A házankénti kútépítés az I. vh. után kezdődött el a mázai (mázi) téglagyárból hordott téglával. A közös kutak használata ezután is fennmaradt. 118 Id. Verese Józsefné györei adatszolgáltatótól, 1979. 119 Szabó István: A középkori magyar falu. Akadémiai, Bp., 1969. 163. p. 120 Pesty Frigyes 1864-es gyűjtéséből. Lásd: Gaál Attila-Kőhegyi Mihály, i. m. 1975.310. p. -Agyöreiek a „mocsilát "mint köznevet is ismerik. Szerintük a Mocsila hajdan egy kis mocsila, mocsaracska volt. Berze Nagy János baranyai tájszógyűjtése szerint ismert ajelentés, Martonfán a mocsila pocsolyát, Berkesden mocsarat jelent. Győrében mocsárnak emlékezete nincs, emberemlékezet óta mosóhely. Az Etimológiai szótár szerint a „mocsoja" általánosan ismert a dunántúli és a palóc tájszólásban. A Magyar Tájszótár szerint előfordul a györeivel azonos „mocsila" alak is. A szláv nyelvekben len- és kenderáztatót, vagy általában áztatót jelent. A szlovákban kenderáztató, áztató, tócsa vagy mocsár. - A magyar okleveles anyagban a „mocsolya" 1229-től 1673-ig adatolható. m Felhő Ibolya szerk.: Az úrbéres birtokviszonyok Mária Terézia korában. I. Dunántúl. Kiadja az Országos Levéltár és a KSH. Akadémiai Kiadó, Bp. 1970. 76-95. és 256-265. p. 27