Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

val lehet győzedelmeskedni. A déd- és nagyapák idején csupán az állítás első fele igaz, Babits regénye kezdetét, az események valóságos idejét ezért is állapíthatjuk meg pontosan. Az első fennmaradt levél 1890-ből ebből a szempontból különösen tanulságos. Vendel-Mohay Lajosné szerint az ebben szereplő „mustos barack" „a híres őszi lekvárt, a mustos tököt idézi".

5 Ami viszont érdekes, hogy sem így, sem úgy nem igaz, mert egyik sem lekvár, hanem régi, helyi specialitás. A készítés lényege, hogy az érett, összetört szőlőt addig kell főzni, amíg besűrűsödik, majd ebbe kell beletenni a megmosott gyümölcsöt, amely átveszi a sűrítmény ezernyi jó ízét. Hasonlít, de nem tévesztendő össze sem a peszmeggel, sem a liktáriummal. Amikor a filoxéra már javában pusztította a szőlőt, ilyesmire nem lehetett pazarolni: vagy felaggatták a fürtöket télire gyümölcsnek, vagy - ami esetünkben valószínűbb igyekeztek belőle minél több piacképes bort nyerni. A levél megírásakor tehát még nem lehetett filoxéravészről beszélni.

6 Ebből és az ezt alátámasztó adatok seregéből kiviláglik, hogy az eddigi szakirodalom számos helytelen következtetést vont le a filoxéra korábbi hatását feltételezvén.

7 Mindezt azért fontos tudnunk, mert Szekszárd fejlődésére csak két tényező hatott. Az egyik a vármegyei székhellyel együtt járó hivatalnokszervezet, amelynek szerény része a helybeli kórház gyarapodása, a másik pedig a szőlőkultúra és az ezzel járó kereskedelem felfutása. Ezek mellett elhalványul az ipar szerepe: Babits születése évtizedében mindössze egy olyan ipari vállalkozás található Tolna megye főhelyén, amely nyolc munkást foglalkoztat, ráadásul az is egy kádármester műhelye. Az ipart jobbára azok a parasztpolgárok képviselik, akik nagyobb kedvüket lelik a szőlőművelésben, s ez a századfordulóig nem változik. Akkor az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség foglalkoztat a selyemgyárnak nevezett petevizsgálóban alkalmilag több száz leányt és asszonyt, mellette a legjelentősebb a Babits-rokon Ujfalusy Lajos által alapított nyomda lesz. Ezt 1899-ben vette át Molnár Mór, aki megtalálta azt az árucikket, amit mindig el lehet adni: a naptárat. Ahogy Babits emlékezik rá,

8 valóban távoli országokba is exportált, témánk szempontjából azonban fontosabb, hogy 1908 végén Molnár közkedvelt kalendáriumában, a Garay János Képes Naptárában jelent meg először az Édes az otthon című vers.

9 Ez a legutóbbi időkig ismeretlen adat azt is jól mutatja, 5 Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még..."- Szekszárd. - Balogh Ádám Múzeum, 1974. - 38. p. (A továbbiakban: Áll a régi ház) Babits Török Sophienak mesélte, hogy apja számára 1893-ban puttonyt készíttetett, ez pedig miért kellett volna, ha nincs szőlő?! 6 Lásd erre bővebben: Töttős Gábor: A szekszárdi szőlő és bor - Szekszárd. - Aliscavin, 1987. 65-95. p. 7 Belia György szerint például Kelemen Donát férjhezmenetelében ez gátolta meg - anyagi okok miatt, másutt meg Babits atyja segített volna a kölcsönt törleszteni stb. Belia György: Babits Mihály tanulóévei. - Bp., Szépirodalmi K., 1983. - 51-52. p. (A továbbiakban: Belia ...) 8 Szabó Lőrinc: Babits gyermekkori emlékei=Napló, levelek, cikkek. - Bp., Szépirodalmi K. - 34. p. (A továbbiakban: Szabó.) 9 Töttős Gábor: Babitsról - Babitsért: A Tolna megyei sajtó elfeledett dokumentumai (1898-1941). - Szekszárd. - Tolna megyei Könyvtár, 1983. - 14. p., 59-61. p., 116. p. 265