Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

hogy az 1863-ban rokona által alapított, ötven év múlva 150 munkást foglalkoztató gyárról Babits nem véletlenül tudja, amit tud, hanem az egykori kapcsolat révén. Az is figyelemre méltó, hogy első vallomásos műveinek egyikét adja oda közlésre, a Nyugatban pedig majd csak hét év múlva lát napvilágot a mű: addigra a naptárat már bizonyára mindenki elfeledte... Később ugyanilyen történet játszódik le az Ősz és tavasz között című költeménnyel 1936-1937-ben. Az már Molnár Mór jó szemét mutatja, hogy a helyi hírességek mellett Babitstól is kér verset, noha az ifjú költő akkor még kötet nélkül mindössze néhány ismert publikációt mondhat magáénak. Akikkel együtt szerepelt, helyben közismert többkötetes szerzők, szerkesztők: Boda Vilmos az első és ekkor már harmincöt éve fennálló hetilap, a Tolnamegyei Közlöny főszerkesztő-lap tulajdonosa, Bodnár István a másik hetilap, a Közérdek főszerkesztője, akinek eddig már három kötete jelent meg, Kálmán Dezső szintén többkötetes kölesdi evangélikus lelkész és a Protestáns Pap szerkesztője. Ha meggondoljuk, helyben az ilyesfajta elismerésnek ugyancsak nagy presztízse lehetett, a szülőföldjéért lelkesedő, hírnevét elsősorban annak figyelmével mérő Babits számára pedig jóleső elégtételt is jelenthetett fogarasi száműzetése idején. A későbbiekben azt is látni fogjuk, hogy főleg a Bodával való együttes megjelenésnek külön értéke is volt. Az Édes az otthon témájával, megformáltságával nemcsak visszavisz a szülőföldre, hanem otthonosságával csendes derűt, megélt nyugalmat is sugall, s mindezt úgy, hogy megejtő egységben áll előttünk a táj, benne az emberrel, annak kedves, hétköznapi boldogságaival. Ez az alapélmény vonzotta vissza mindig Babitsot a sokak által hálátlannak tartott szülőföldhöz, amelynek tiszteletére számos versén, regényén kívül még élete alkonyán is tanulmányt szentelt Szekszárdi kadarka címmel. Összekapcsolódást, természetes testvérséget lát neve, esetleges rác eredete és a kadarka hasonló származása között, e két tény pedig együtt kapcsolja őt a tájba is: „...visszafoglalom a szekszárdi dombokat, (...) itt érek valamit, ami már semmiképp se véletlen. Ez volt az ősréteg, ez köt össze apáimmal...". A költő azonban egyetemesebb jelképet is érez mindebben: „A szekszárdi szőlőhegyről messzire látni. Gyermekkorunkban arra voltunk büszkék, hogy szép időben Kalocsáig is elláttunk, a Duna fényes szalagján túl, sőt a mogyorófavessző két végére ráhúzott, s a megcsúszás ellen rafiával rögzített távlencséken még talán tovább is. Igazában még távlencse nélkül is sokkal tovább láttam. Az egész régi Nagy-Magyarországot láttam arról a dombtetőről, mint egy tág, kerek udvart a tanyánk körül, melynek egy kicsi, de nyájas szeglete ez az aprócska szőlőbirtok, a sorompóig, s a nagyanyám emelte kő keresztig".

10 Itt, a Szekszárdon tanyának nevezett présházban kezdődik a Halálfiai, „a Rácz Józsi halálos szürete"képével. A halál nem a regény történésének valós idején, az 1870-1880-as évek fordulójának egyik őszén, hanem 1884. ápri10 Babits Mihály: Szekszárdi kadarka=Esszék, tanulmányok. - Bp. - Szépirodalmi K., 1978. - 2. köt. 582-585. p. (A továbbiakban a kötet: Esszék, tanulmányok) 266