Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

„ maga és Garay Mártonynak Szomszédságokban ". Ez utóbbi adat - egy későbbi vételével együtt - azt is megvilágítja, hogy feleségével hozományul rétet és szőlőt kapott, az utóbbit a Jobb-Remetén, Szabó József mellett. Első igazi nagy vállalkozását 1807-ben bonyolítja le, amikor „egy Házat a Vám utczában " 2000 forintért vallhat magáénak. Három évig semmit sem vásárol, akkor azonban annál többet: egy rétet, három kukoricaföldet csatol birtokához, s emellett bérbe vesz a „Duna Erdőn" négy esztendőre még egy rétet. A többszöri devalváció nem érinthette érzékenyen, hiszen 1812-ben szántót a „Sárkány Liknál", a népek csatája évében újabb kukoricaföldet számíthat gazdaságához, majd - s ez legnagyobb vásárlása - 2550 forintért „6. Napi Kapás Szőllőt a jobb Remetén " műveltethet már sajátként. Erről még azt is megtudjuk egy későbbi peres iratból, hogy bizonyos Háry Jánosé volt azelőtt, s a szomszédok nem örültek nagyon az új gazdának: egy szekérfordulóhely miatt úriszék elé vitték vitájukat. Babits 1816-ig pincehelyet cserél „a régi Kalvanista (!) Temető Helyen", „egy Kende/földet Hidason" és „őt Napi Kaszás Rétet a Bárány fokánál" jó pénzért kap meg. Ezután, nem tudhatjuk milyen okból, tízévi szünet következik az utolsó, 1826-os gyarapodásig, amikor ezer forintért egy házat „Babits Mihály Phisikus Ura maga szomszédságában vett". Megjegyzendő, hogy eladóként egyszer sem szerepel a vizsgált negyedszázad alatt. Összesítve az adatokat, elmondhatjuk, huszonkét esztendő során 9500 forintnál többért vett szőlőt, szántót, rétet és házat. Az összeg nagyságáról képet kaphatunk, ha tudjuk, ez több mint ötvenévi (!) fizetésének felelt meg. Ebből az is kiderülhet, hogy nem a rendes járandóság képezte anyagi alapját, hanem sokkal inkább az intenzív állattenyésztés, amire a gyakori rét- és kukoricaföld-vásárlás utal, vagy a még ennél is többet jövedelmező szőlőművelés és borkészítés. Ez utóbbihoz érdekes adalékul szolgál Perczel Mór, a későbbi honvédtábornok följegyzése, Az aranykor Tolnamegyében. Ebben „Babics (!) Mihály "-ró\ szólva megemlíti, hogy „Magam láttam gyermekkoromban, Vörösmarty társaságában őt meglátogatván, hogy hordóit saját maga, kezeiben vaskalapáccsal és előtte bőrköténnyel, abroncsolta meg".

4 Érdemes tudnunk, hogy maga Perczel is tévedésbe esik, azt hívén, hogy ez a Babits Mihály már a vármegye főpénztárnoka, az orvos fia, ez azonban lehetetlen, mivel Vörösmarty nevelősködése idején ő még csak gyermek volt. Ennél fontosabb viszont, hogy a Babits család tagjai komolyan vették a szőlőművelést, s ez nyilatkozik meg a költő 1902. október 15-én Kamarás Józsának írt leveléből is: a szüreten kötelezőnek tartotta a részvételt, „tekintve, hogy belőlem is lehet még szőlősgazda". A tizenkilenc éves ifjú jól tudja - s ez majd a Halálfiaiban teljesedik ki -, hogy családja, s általában az értelmiség számára Szekszárdon a szőlő egyszerrejelent anyagi alapot, barátokat, menedéket, a filoxéra (szőlőgyökértetű) terjedésétől kezdve pedig létbizonytalanságot, amin csak szívós munká4 Perczel Mór: Az aranykor Tolnamegyében=Tolnamegyei Közlöny. - 9. évf. 14. sz. (1881. ápr. 3.) - 1-2. p. 264