Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

seket kellett volna tenniük, hivatkoznak munkaerő és anyaghiányra, ami erősen lassította a jószándékú intézkedések valóra váltását. A megyében nem volt útépítő anyag, akárcsak Somogyban, és ez megnehezítette, majdnem teljesen lehetetlenné tette a megfelelő intézkedéseket. Mórágyon lett volna kő, a bérlő felajánlotta annak kibányászását először ingyen, majd csekély térítésért. (Fél cubik ölért fél forintot azaz 30 ve krajcárt kellett volna fizetni.) Próbálkoztak újabb kőbányák feltárásával. A kő egy része csak puskapor segítségével volt kibányászható, de ahol más módon történt, ott egy emberre napi fél cubik öl kibányászását számították. Vaspöröllyel fejtették ki azt. Egy deputáció dolgozott ekkor már a megyében az utak javításának ügyén. Hiszen - mint írták - a megye kereskedelmének is nagy akadályát képezik a rossz útjai. Volt egy olyan ötlet is, amely szerint, mivel a kőbányák mind a megye szélein fekszenek, s onnan nehéz a kövek elszállítása, ezért jó lenne a Dunán üresen visszatérő hajókat kő és kavics szállítására kötelezni. A megye földmérője, majd mérnöke - Schnemann József és az útbiztossággal megbízott Miskolczi János rendszeres és a lehetőségeket felmérő jelentésekkel ostromolta a megyét.

109 A megye, amikor az útjavítást elrendelte, elsőként a megyeszékhelyen átvezető utak rendbetételét kívánta. Schnemann a Szekszárdon átvezető út hosszát 1500 ölnek mérte. Az áthaladó útnak 5 öl szélesnek kell lennie, árkokat kell kiásatni, a földet „ormozni", megtömni, a köveket és a murvát „eligazítani", a két szélén az árkokat kiásatni. Egy öl elkészítéséhez 8 „gyalog ember"munkájára, 10 szekér kőre és 20 szekér murvára volt szükség. így az 1500 öl út elkészítése 12 000 gyalogembert és 45 000 kocsit igényelt. A követ Ófaluból vagy Váraljáról kellett Szekszárdra szállítani, mindkettő 21/2 stációnyira volt a várostól. Négy hidat is kellett a városban készíteni, amihez 15 öl vágott kő, 62 mérő mész és 112 napszámos kellett. A kőművesek bére az alkutól függött, - írja jelentésében Schnemann 1812. november 24-én.

110 A megyére óriási terheket rótt az útépítés, útjavítás gondja. Nem csoda, hogy az ezzel kapcsolatos anyagok tele vannak adószámításokkal, érvekkel, amelyekkel az ingyen munkára rendelést el lehet hárítani. Előfordul az is, hogy az útirány változtatásáról esik szó a megyei iratokban. Az 1810-es évekből két ilyen jellegű beadványt is ismerünk. 1817 márciusában pl. a simontornyai járás két „nagyjáratbeli" útjáról tett jelentést Schnemann József földmérő, aki a Hőgyészről Kéty felé vivő utat, amely erdőn halad keresztül, a szántóföldek és az erdő közé javasolja áthelyezni, hogy az kiszáradva, alkalmasabbá váljék a közlekedésre. így a fák között az út mindig nedves. Az út áthelyezése a földesúrtól kívánna áldoza109 TMÖL, KI, 4:93/1814, uo. 4:40/1823. 110 Uo. 4:46/1816. 250