Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

Vályi lexikona szerint ennek a mezővárosnak a „pesti Universitás "volt a földesura, a Duna mellett feküdt, 2 mértföldnyire Pakstól. A Rákóczi szabadságharc idejéből vannak helyi hagyományai. Épületei között megemlíti a ferences kolostort és azt a „sokjeles kaszárnyát", amelyet a gyalogság részére építettek. Postaház és sóház jellemzi a közlekedésben betöltött jelentékeny szerepét. A határában nincs erdő, csupán „tágasszőlőskertek". Megemlíti azt a,fogyatkozását"'hogy nincs megfelelő itatóhely, úgy hogy a marháknak való itatóvizet szántáskor hordókban kell kihordaniuk a mezőre. Nevezetes halászata és más javai vannak, de az „említettfogyatkozása "miatt határa „második osztályú".

34 A postalexikon Földvárt a Tanulmányi Alaphoz tartozónak mondja. A járás ettől a mezővárostól nyerte nevét. Római katolikus plébánia, ferences kolostor, görögkeleti templom áll benne, s a Budáról Eszékre vezető postaúton a Pentele és Paks közötti szakasz váltóállomása.

35 Az Ortschafts-Tabelle anyagában nem találkozunk nevével. Valószínűleg ugyanez a helyzet itt is, mint Tolna esetében. L. Nagy 1828-ban 1659 házzal és 8979 lakossal jegyezte fel, kiknek többsége katolikus volt, de lakott ekkor benne 142 görögkeleti, 94 protestáns és 7 izraelita vallású lakos is. Egyed Antal kérdéseire a mezőváros hites jegyzője 1829-ben azt a választ adta, hogy Dunaföldváron 1895 ház állott ekkor - a nemesek és az uraság házaival együtt -, s 9990-en éltek benne, de ezek csak a nem nemes lakosai voltak. Szőlőművelésből, marhatartásból és kereskedelemből éltek lakosai, de a halászat is fontos mesterség volt a körükben. A határban sovány volt a föld, de jó bora termett. Posta, patika, sóház, sörfőzőház és a talpkereskedés mellett a dunai révet emeli ki. Az Eszék-Pécs és Pestre(!) tartó országút áthalad rajta, továbbá a Dunán átjövő forgalom, amely Fehérvárra és Veszprémbe tart.

36 Érdekes, nem mindennapi kép bontakozik ki erről a mezővárosról, amely számára az átmenő forgalom nagy lendítő erő lehetett. Nem is csodálkozhatunk a népesség számának e korban szokatlan magasságán! Úgy tűnik azonban, hogy katonai szempontból nem ezek voltak a Duna mentén délről északra vezető út legfontosabb állomásai. E „sejtés" igazolásához azonban nem elegendő a feltűnően gyér helységtáblázatok anyagának áttekintése, hanem merítenünk kell a katonai leírások, megjegyzések, jelentések más természetű anyagából is. E témához tartozik a bécsi hadilevéltár térképészeti gyűjteményének egyik, a magyarországi utakról készített jegyzetanyaga, amelyet az 1803-1804-ben készült országos anyagból emeltek ki. Ezt a jelentést Budán 1810. május 4-én írta alá Simbstan(?) Hauptman (százados), az egyik olvashatatlan katonai alakulat vezetője. 34 Vályi Lm. Lkot. 687. o. 35 Crusius i. m. II. köt. 193. o. 36 Egyed... 78-82. o. 224