Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

Ezek a jegyzetek, amelyek a magyarországi térképekhez és utakhoz készült megjegyzéseket tartalmaznak, azért fontosak, mert egy, a helyzetet kívülről szemlélő olykor jobban rátapint a lényegre, mint aki a problémák közepében él. E megjegyzések szerint egész Magyarországon rendkívül rossz állapotban vannak az utak, nagy részük homokos, de ezért rossz időjárás esetén járhatatlanok. A hidak egy része is javításra szorul, használhatatlanok. S e helyzet fő oka az, hogy Magyarországon kevés a vám (Mauthen) és mindenütt hiányzik a szükséges pénz. Az ország sok részén nincs kő, amely az utak építéséhezjavításához szükséges, és a népesség is olyan csekély, hogy munkást nem lehet kapni, távolból kell őket odahozatni. Ezt követően a jelentés kiemel több főutat, s ezeknek a gyakorlatban hasznosítható adatait közli. A 8. út, amely Budáról Eszéken át Brodra (Pozsega megye) vezet, áthalad Tolna megyén. Budáról kiindulva öt településen át Penteléről érkezik Földvárra, s a távolság közöttük 3 órányi idő. Innen Paksra 41/2 óra, majd onnan Tolnára 31/2 óra, Szekszárdra a lényegesen kisebb távolság megjárása ugyancsak 3 és fél órát vett igénybe. A megyeszékhely és Bátaszék közötti távolság megtételéhez 4 órára volt szükség, majd innen a Baranya megyei Szekcsőt 2 és fél óra alatt lehetett elérni. Ezek a konkrét „gyakorlati"adatok az út állapotáról adnak - áttételesen - hírt, felvilágosítást. így az út további leírásából tudjuk meg, hogy Pakstól magaslaton halad az út, onnan agyagos talaj kezdődik, amely azonban nedves időben is járható, de ez esetben még a könnyű kocsiknak is „ Vorspannt"ra van szükségük!

37 Tudvalévő, hogy a Vorspann (ezzel a helyesírással!) idegen kocsi elé fogott vontató lovat, igás lovat jelentett,

38 ami egyben a helyi vezetést is feltételezte. - Ezt az útszakaszt jobbra egy magaslat, balra a Duna-part határolta. Pakstól az út homokossá vált, de általában jól utazható. A Sárvíz folyón 260 lépés hosszú fahidat építettek,

39 mert a folyó gyakran megárad, s elönti a Tolna felé vezető utat, úgy, hogy az utasok csak tutaj (Platté) segítségével jutnak át. Ugyanez a folyó Furkó és Bátaszék között mintegy félórás távolságban ismét felbukkan, úgy, hogy célszerű, hogy az utas a magaslatokon utazzék tovább. A Sárvíz fölé emelt hídon, Baranya felé - az út - szép időben használható, de nedves időjárás esetén már nem. Baranya megyében azonban már főúttá válik. Mindezek a tapasztalatokon alapuló részletes ismertetések már jelzik, hogy mi az oka annak, hogy a katonai és egyéb leírásokban a mellékutak ismertetésének jelentékenyebb tért szenteltek mint az ún. főutaknak. A Tolna megyét érintő katonai utak (Collonenwege) sorából kiemeljük a bátaszéki menettábortól (Marschlager) a Szekszárdon lévő hasonló táborba és onnan továbbvezető utak mindkét „szárnyát". 37

WKK,KVU.k. 113.F. 38 Márton i. m. 1823. II. köt. 830. o. 39 Schritt=lépés, 93,7 cm. (Bogdán István. Régi magyar mértékek. Budapest, 1987. 58. o.) 225