Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

1688-1703 között néptelenedett el, a felszabadító hadműveletek során, vagy azt követően.

73 Az újratelepülés időszaka A török uralom alóli felszabadulást követő két évben az összeírok két házat találnak. Ettől kezdve 17 éven át lakott a falu. Valószínűleg a török időket átvészelt lakosság lakja. 1704-től azonban 23 éven át puszta hely, újratelepítésére van szükség, hogy ismét létezzen. Fejezetünkben ezen időszak történetét tekintjük át. A felszabadító háború nagy anyagi terhet jelentett a Habsburg birodalomnak. A költségek megosztása érdekében ezért a felszabadított területeket, mint elhagyott török javakat a császári udvar a Kamara kezelésébe adta. A Kamara pécsi prefektúrája 1687-ben hajtotta végre az elhagyott javak felleltározását. Vidékünket mint a „Nádasd-i kerület "-et vették fel, 59 hely tartozott Nádasd várához, közöttük Györe is. Sok más puszta, vagy alig lakott hely neve is olvasható: Monyok, Varallya, Kövesd, Mása (Máza), Chasd (Császta), Szász, Vekény, Egregy, Maioch (Majos), Nagy Veiké, Závod, Gokafői (Csókafő), Tabod, Várasd, Szent Maria, Szerdahely, Berseny, Bonyha (Bonyhád), Grobocz, Chiko, Berekall.

74 Császtáról, Mázáról és Győréről külön feljegyzés is készült, mivel mind a három lakott hely volt. A „Gyure" környékén és a faluban talált javakról a következőket jegyezték fel: „...Találtunk körülbelül 18 kapás megművelt szőlőt. 2 házat. 2 lakost. 80 hold szántóföldet. Ez a falu azelőtt 25 törökforintot fizetett a török császárnak adóba. Ez a falu hetente 2 kakast vagy kappant. Robotot és tizedet, mint fent. "

15 Györe tehát a hódoltság alatt mégis lakott maradt, noha legvégül mindössze két házzal. A két lakos két családot jelent, vagyis kb. 8-10-12 főt. A következő tíz esztendőről nincsenek adataink. Az első megyei öszszeírás 1695-ből való. Ekkor az egész Völgységből mindössze Váralja, Nagymányok, Grábócz, Börzsöny és Györe adózott. Ezt követően azonban egyre gyakrabbak az összeírások, amelyekből nyomon követhető az újratelepülés első negyedszázadának története. Vidékünk első összeírása tulajdonképpen Baranya vármegyéé. 1695ben ugyanis Baranya magáénak követelte a völgységi falvak egy részét. A két megye közötti határvitát Baranya nyerte meg. Az 1696. március 12-i nádori döntés az 1190. évi másolatban meglévő mázai adományozó oklevelet figyelembe véve döntött úgy, hogy Máza és a tőle északra elterülő vidék Tolna, 73 /fege<MsLász/o.Tolnamegyenyugatifelénektelepülései(1580-1704). In: K. Balog János szerk.: Tanulmányok Tolna megye történetéből, IX. kötet. Szekszárd, 1979.5-103. p. Idézett hely: 49. p. Lásd még: Szakoly Ferenc: i. m. 1989. 28. p. 74 Nagy Lajos: A Császári Udvari Kamara pécsi prefektúrájához tartozó terület 1687-ben. In: Szita László: Baranyai Helytörténetírás, 1978. Pécs, 1978. 15-55. p. A nadasd-i kerület: 21. p. 75

Uo,33.p. 19