Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

* rök defterekben Berek után közvetlenül Alsóizmény következik, mivel szomszédosak voltak. Berekben négyen adóztak: Barankós Mihál, Albert Matiás, Szélös Antal és Tód Ferenc.

69 Megemlítjük, hogy Káldy-Nagy Gyula könyve is Izmény környékén keresi, de pontos helyét nem tudja. Ezt a kis Berek falut egyedül a Jakcsy-család levéltárából származó oklevél említi. Mányok, Tófő és Szárász falvakkal együtt mint „Csombor-Berki" szerepel.

70 Hamar elpusztulhatott, mert az 1542., 1551., és 1554. évi dikális konscriptiókban nem található. Volt néhány elpusztult falu a közvetlen környéken is. így: Kisizmény az izményi határban. Surány a mázai határban, ezt Csánki Dezső még nem tudta azonosítani, Weidlein könyvében viszont helyesen, Váraljával és Mázával átellenben, valahol a györei határ mellett jelöltetik. Győrétől délre, ugyancsak a mázai határban feküdt Mogyarós vagy Mogyorós. Weidlein János Györe nyugati szomszédságában keresi a kis Tengelic falut, Vass Előd térképe Győrétől délnyugatra. Végül falunktól kissé északnyugatnak, Mucsfától viszont délnyugatnak „Görényes" nevű elpusztult falut feltételeznek.

71 Korszakhatárunk a török alóli felszabadulás. Buda vára 1686. szeptember 2-án szabadul fel, a török nagyvezír ekkor délnek vonul, Fehérvárott, Simontornyán, majd a Szekszárd melletti Újpalánkánál ver tábort. Utóbbi helyen a vele vonuló tatárok a Bonyhád és Szekszárd közötti dombtetőkön telepednek meg. Az ellenségtől tartva a nép elmenekült, joggal. Amint egy jelentés írja: „...szeptember 14-én a török után a tatár hadsereg is áthaladt az eszéki hídon és a Sárvizén alul minden várat és falut elpusztítottak." A térséget Ludwig von Baden hadteste szabadítja fel, a dunaföldvári táborból előnyomulva. Ekkorra már csak kiégett nyomok mutatják sok régi község helyét. Az elhagyott falvakat a török tatárjaival felperzseltette. Valamennyi török őrség, erősség pedig őrizetlenül állt, így vidékünkön Nádasd török vára is.

72 A lakosság tehát elmenekült, nádasokban, rengetegekben húzva meg magát. Amint 1683-ban írják néhány völgységi faluról: „...elszéledt, kiMetsek alá, ki más hova..."- Legutóbb Szakály Ferenc bizonyította, számos helység érte meg a töröktől való visszafoglalást lakottan. Ezek jelentős része 69 Káldy-Nagy Gyula: i. m. 1960. 62. p. 70 Csánki Dezső: i. m. 1897. III. kötet. 421. p. 71 Solymár Imre völgységi történeti földrajzi adattára alapján! 72 Kiss István: Simontornya krónikája. Szerző kiadása, Simontornya, 1938.91-93. p. - A felperzselés taktikájáról: Szakály Ferenc: A felszabadító háborúk történeti helyéről. (Ki a felelős a hódoltsági terület pusztulásáért?) In: Szita László szerk: Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből, 1686-1688. Pécs, 1989.23-24. p. -Ugyanezt mondja Földvárnál és Tolnánál Lotharingiai Károly fővezér 1686. szeptember 19-én: „...porig égve találtuk, akár csak a vidék többi várát, erődítményét, faluját, ahonnan... az életben maradottak a Duna szigetére menekültek és itt földbe vájt lyukakba költöztek... "Lásd: Szita László szerk.: Budától - Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. Pécs, 1987. 78-79. p. - Összefoglalóan, a Tolnán táborozó keresztény sereg haditanácsáról, csapásirányról: Szita László: A török világ vége Baranyában. Baranya. II. évf. (1989). 27-42. p. 18