Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)
Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5
lévő kunyhókban. Közben a visszavonuló német csapatok már nem csak a közutakon, de a földutakon is, s a végén már toronyiránt is mozogtak... 1944. november 29-én szerdai napra virradtunk. Esős novemberi idő, csend és bizonytalanság a faluban. Délelőtt tíz órakor telefonüzenetjött a bíróhoz, Ledneczki Józsi bácsihoz, hogy Bonyhádon már szovjet csapatok vannak, s a lakossággal barátságosan viselkednek. Községünkben fegyveres erők nem voltak, rekvirált paraszti kocsikon a csendőrök is elmentek Lengyel irányába. A katolikus templom toronyablakába valaki fehér zászlót tett ki jelezvén, hogy a község lakossága békés szándékú. Délután egy óra tájban ágyúzás kezdődött Szászvár irányából, az egyik a Boldisék kertjében, a többi a fáskertvonalában csapódott be. Ekkor az utolsó csendőrök is lázas sietséggel Lengyel felé távoztak. Ezt követően minden elcsendesült. Az emberekben egyre nőtt a bizonytalanság. Végre 4 óra tájban futótűzként terjedt a hír, hogy a szovjat csapatok a váraljai úton közelednek. Valóban. A felderítők a harcbiztosítás szabályait betartva, Ledneczki Péterek környékén bementek az első házakba, német katonákat keresve. Ezután a főerők a Hosszú utcán át (Tómány) vonultak át Lengyel felé. Mi, Iskola utcaiak a községi rét útelágazásánál kíváncsiskodva, bizonyos félelemmel vártuk a szovjet csapatokat. Erősen sötétedett. A falu végén az él megállt, tájékozódott. Integettek felénk, erre bátortalanul odamentünk. Hinorán bácsi Zdrasztvujtye pán! köszöntéssel üdvözölte őket. " 448 Egy öreg györei bányász így mondja el az eseményeket: „A bányászok, akik Szászvárra és Mázára jártak dolgozni, féltek leszállni a bányába, mert féltették a hozzátartozóikat, hogy mi lesz, ha esetleg ők nincsenek velük. Olyan hírekjártak ugyanis, hogy Hosszúhetény, Püspöknádasd környékén harcok vannak. Éjjel 11-12 óra között a Mázától Győrébe vezető úton jöttek az orosz katonák, a lovasság. A Váraljától Györefelé vezető földesúton pedig kocsikjöttek, melyeken fegyverek voltak és élelmiszer. Az orosz katonák az egyházaskozári erdőt keresték. Merre van Egyházas Kozár? - ezt kérdezgették. Lovakat kértek a györei parasztoktól, vagy egyszerűen elvitték. Általában adtak helyette lovat, olyat, ami lesántult. Állítólag mindig a németek nyomában haladtak. A lakosságfélt, a helybéli pincékbe bújt, a férfiak nem mutatkoztak. Az orosz katonák azonban nem bántották Györe lakóit... A Szászvár környékén tartózkodó német katonák lőttek át puskával is, ágyúval is, s aknaféleségekkel Györefelé, mivel itt vonultak keresztül az oroszok. " 449 Az elszórt fegyverek, fel nem robbant aknák a háború után is okoztak sebesüléseket. 450 1945 januárjának legelején orosz rendeletre munkaszolgálatra kellett menjenek a német ajkú leányok-asszonyok 18-30 éves korig, a legények-férfiak 17-45 éves korig. Ez a „málenkij robot". Azt mondották nekik, hogy a Bácskába mennek, a háborús események miatt kinnmaradt kukoricát le448 Lehmann István: Györe község felszabadulása. Kézirat, 1979. 449 A visszaemlékezést Link Jánosné gyűjtötte, 1979. 450 A Máza felé lévő kis tónál a háború után egy elszórt lőszer felrobbant, györei gyerek megsebesült. 101
