Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

faluban ilyen. Keszőhidegkúton 1739-ben Johann Hatmann gyönki szabó­mestert kérték a tanítóság elvállalására. 9 Ha további nehézségek mutatkoztak a megfogyatkozó tanítók alkalma­zásában, sokszor az egyházi felsőbbség megkérdezése nélkül a földesúr se­gítséget nyújtott, így pl. 1754-ben Mercy Antal gróf Jákob Heinrich Wölfinget Hidegkútra rendeli. 10 A tanítóság állandó mozgásban volt. Alig találunk a Tolna megyei falvak lutheránus tanítósága között olyan személyeket, akik a betelepítést követő fél évszázadban hosszú időszakot töltöttek volna el egy településen. Ez a korszak nemcsak a betelepült paraszt lakosság állandó migrációjával jellemezhető, ha­nem a falusi értelmiség is nagy mozgásban volt, amelynek következtében jelen­tős tapasztalatot is gyűjthettek a különböző falvak közösségeiben. Az 1750-es években e tanítófamília Hidegkútra költözését a település annak köszönhette, hogy Bene földesuraság elűzte Mathias Lámle iskola­mestert Kétyről. A türelmetlen földesúr a pécsi püspökségnél is tett lépése­ket, hogy a Lámle családot Tolnából sikerüljön eltávolítania. A Mercy család azonban védelembe vette és 1777-ig e tanítódinasztia négy tagja különböző, Mercy telepítette falvakban működhetett. Nem volt szerencsés viszont Perlaky Gábor lutheránus püspöknek az az intézkedése, amely nyomán a Vas megyei Vönöckről, ahol lutheránus magyarok éltek nagy számban, Hidegkútra irányította Verrasztó Andrást, aki nem tudta nyelvileg sem megértetni magát híveivel, de,feslett élete" miatt ürügyet adott, hogy a hidegkúti evangélikus falu egyházi közösségét a pince­helyi katolikus plébános iuris dictioja alá rendeljék. „... Fixumot a hidegkú­tiak nem fizetnek ugyan a plébánosnak, de stolaris fizetést mindenben teljesíte­nek, s ezen helyzet 1791-ig megmaradóit, köszönhetvén egyetlen magát nem tar­tóztató személynek. Keresztelés után 8garast, esketés után 1,24forintot, a köz­ségből távozó jegyesek ennek a kétszeresét fizetik. Nagy temetés után 10 garas, kis temetés után 5 garas a kötelező stóla... " n Nemcsak anyagilag sújtotta a német telepeseket az emelkedő egyházi pénzszolgáltatás, hanem az egyházközség létét is fenyegette az az intézke­dés, amelyet a vármegye a türelmi rendelet megjelenése után hozott. Esze­rint rövid időre bezáratták a hidegkúti protestánsok imaházát. Mélyen be­avatkozva egyházi ügyeikbe, megtiltják az előimádkozást és az istentisztele­tek tartását. A falu egyházi és világi elöljárói küldöttséget menesztettek a helytartótanácshoz, tiltakozva a törvénysértés ellen, amely a királyi rendelet (türelmi rendelet) kihirdetése után érte őket a hatalmaskodó vármegye ré­széről. 1785-ben érkezett a vármegye közgyűléséhez és kapta kezeihez a falu bírája is a szabad vallásgyakorlatot biztosító rendeletet. 12 A türelmi rendelet­9 MEEL SEGYL Erabovsiky György: Scrinium Antiquitatum. XIII. köt. 10 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Krónika, m/l.185. p. (Kéziratok.) 11 MEEL Tolna-Baranyai Egyházmegye ir. (Protocollum Venerabilis Contubernii Tolnensis. 538-539. p.) 12 MOL Helytartótanácsi Lt. P. C. 28410/1785. sz. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom