Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

róczy-Rudnyánszky birtokon jött létre a paksi és a bikácsi lutheránus egyházközség. Dőry-Monaszterly birtokon Zomba és Szárazd volt az a két település, ahol egy ideig lutheránus gyülekezet működött. A Jeszenszky birtokon Murga német lutheránusai alapítottak gyülekezetet. A Délkelet-Dunántúl térségébe a német lutheránus jobbágyság és zsellérség kirajzása különösen az 1730-as években erősödött fel. A „transmigráció" Somogy megyébe és Baranyába volt a legerőteljesebb. Emellett a Tolna megyében alakult magyar lutheránus falvak, mint Nagyszokoly, Tótkeszi, Medina, Kurd is e területekre bocsátották protestáns népességük legjavát, de Tabra, Tótkérre, Torvajra is jutott belőlük telepes. A somogyi német telepítésű protestáns falvak közül Kötse, Ecsény, Mocsolád, Polány, Somogydöröcske, Somogyszil, Bonnya, Gadács is Tolna megyében fekvő lutheránus német telepes falvakból kapta német népességének jelentős részét. A Baranyába történő költözés a Somogyba irányuló migrációval nagyjából egy időben ment végbe, s Tófű, Mekényes, Egyházaskozár, Kaposszekcső, Tékes, Gerényes, Tarros, Nagyág a század közepén jelentékeny számú, volt Tolna megyei német lutheránus jobbágy és zsellér lakosával hozta létre gyülekezeteit. A 18. században létrejött egyházközség és ezek filiái kemény küzdelmet folytattak a pécsi püspökség és a vármegye intoleráns, a vallási türelmetlenséggeljellemezhető politikája ellen. E küzdelem során jött létre az „Evangélikus Senioratus", majd ebből nőtt ki a „Tolna-Baranyai-SomogyiEvangélikus Egyházmegye". Mindezen eredmények ellenére a türelmi rendelet megjelenéséig igen nagy akadályokba ütközött a Délkelet-Dunántúlon a lutheránus egyházszervezet működése, mert a működés feltételét jelentő szabad vallásgyakorlatot - mint munkánkban igyekeztünk bemutatni - a kormányzati szervek, a vármegye és a Pécsi Egyházmegye sikerrel korlátozta, vagy akadályozta. Szólnunk kell munkánk forrásairól is. Döntően az egyházközségek megmaradt irataira, a Magyar Evangélikus Egyház Országos Levéltárában őrzött „Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye" egyházközségeinek gyülekezeti levéltáraira támaszkodtunk. Elsősorban a levéltárakban őrzött anyakönyvekre, egyházközségi protocollumokra. (A 135. tétel alatt őrzött egyházlátogatási jegyzőkönyvekre /1740-től/, különösen értékesek a 136. tétel alatti Györkönyi Eklézsia iratai 1719-től, a 143. tétel alatti Kismányoki Egyházközség 1720-tól kezdődő jegyzőkönyvei és anyakönyvei. A kistormási anyakönyvek és jegyzőkönyvek a 144. tétel alatt voltak találhatók. Majos a 148. tétel alatt ugyancsak a község betelepülésétől rendelkezik iratokkal, anyakönyvekkel. A Varsádi Evangélikus Gyülekezet iratai a 162. tétel alatt a betelepüléstől találhatók.) A betelepülők származási helyét a Tolna megyei egyházközségek (szinte teljesnek mondható) anyakönyveinek feltárásából sziszifuszi munkával állapítottuk meg. A gyér szakirodalom mellett, amely alaposan ellentmond egymásnak a betelepítést és az óhaza meghatározását illetően, felhasználtuk a lehető leg8