Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5
erősebb kritikával azokat a kéziratban maradt monográfiákat, amelyeket 1775-ben készítettek el a lelkészek, tanítók saját falujuk, illetve gyülekezetük keletkezésének a történetéről. 1775. szeptember 25-én a sárszentlőrinci gyűlésen rendelte el az esperesség, hogy minden gyülekezet írja meg a saját történetét. Azok forrásértéke nagyobb, amelyekbe a rendelkezés szerint bemásolták azokat a rezolúciókat, intimatumokat és pátenseket, amelyek a lutheránus életet érintették. Ezekhez sémát is kiadtak. Az így keletkezett gyülekezeti monográfiák közül a legértékesebbek: a gyönki (1783-87), amelyet Horvát Sámuel készített, a Balassa János által írott szentlőrinci (1812-1831). Kiemelkedően színvonalas Nóvák János Jakab által szerkesztett Tab, Mekényes, Nagyszokoly, Ráckozári krónikák. 1742-ben Szeniczei Bárány György az egyházmegye történetét foglalta össze. Ezek mellett szinte valamennyi egyházközségben készültek ún. monográfiák, amelyek közül több bekerült a MEEL-ba. Több közülük az 1952. évi iratbegyűjtésnél már nem volt meg és nyomuk veszett. Ez vonatkozik más jellegű egyházközségi, sőt egyházkerületi iratokra is. Éppen ezért felbecsülhetetlen forrásértéke van a Schmidt-féle hagyatéknak. Schmidt János györkönyi lelkész (1895-1958) három évtizeden át kutatta a Tolna-Baranya-Somogy megyék lutheránus egyházközségeinek történetét, s közben értékes kutatásokat végzett nemcsak a hazai egyháztörténeti levéltárakban, Budapesten, Sopronban, hanem a Darmstadti Állami Levéltár fondjaiban is. Élete fő célja az egyházmegye történetének megírása volt. Ez lényegében kéziratban, „krónika"formájában elkészült és egyre csiszolva érett a kiadásra. Közben kitűnő tanulmányt készített a hesszeni lutheránusság bevándorlásáról a Délkelet-Dunántúlra, amelynek fő értéke, hogy megdönthetetlen bizonyítékkal igazolta a bevándorlók óhazájának régióit, egyben pontosította a sok tévedést, amelyet a nyelvjáráskutatók a Magyarországra vándorolt németség származási helyére vonatkozóan az 1930-as és 40-es években megállapítottak. Egyháztörténeti kutatásaihoz hatalmas anyagot gyűjtött össze. Ami töredékképpen megmaradt, azt ma Németországban - ahova átmenetileg kiutazott a negyvenes években - Gerlingen Városi Könyvtár és Levéltár őrzi, fia Schmidt-Tomka Gusztáv ajándékozása révén. Sajnos a hagyaték vízbetörés miatt károsodott és tovább erodálódott. Ami megmaradt, annak értékes részeit sikerült Kari Péter Kraus révén és az anyagot kezelő kutató Paul Ginder segítségével filmre venni illetve fénymásolnunk. A munkánkban e hatalmas gyűjteményre hivatkozunk rendszeresen. Ezt nemcsak a négy évtizede elhunyt kutató iránti tiszteletből tesszük, hanem azért is, mert iratok tucatjait már csak a hagyatékban lévő egykorú másolatai alapján volt lehetőségünk megismerni. Mindenekelőtt az első lutheránus egyházmegyei vizitációkra gondulunk, továbbá őáltala a harmincas években feltárt, s még az eklézsiák levéltárban őrzött iratokra, jegyzőkönyvekre, amelyek eredetijének hollétéről az 1952. évi begyűjtés után keletkezett levéltárban nincsenek nyomai. A „Schmidt-Tomka Hagyaték" ne9
