Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

ki és írtak alá a földesúr és a falu éppen megválasztott önkormányzata képviselői, akik azután a falu bírái és esküdtjei stb. lettek. A német betelepítéssel egy időben természetesen folyt más etnikumok beáramlása is Tolna megye régióiba. A magyarság betelepedése Közép- és Észak-Dunántúlról, Nyugat-Dunántúlról a legjelentősebb. Ugyanakkor figyelemre méltó a szlovák jobbágy csoportok érkezése Tolna, Somogy és Baranya megye térségeibe. A megye benépesedése forrásainkból etnikai szempontból eléggé pontosan meghatározható. Reprezentatív mennyiségű összeírás maradt meg a vármegyei levéltár anyagában, de jelentékeny a kamarai és a magánföldesúri levéltári iratokban is azoknak a forrásoknak a száma, amelyekben a családok név szerinti összeírása megtalálható. A nevek onomasztikai ellenőrzéssel az etnikumok arányait pontosan mutatják. így bármelyik időben keletkezett öszszeírások névanyaga alapján az etnikum pontosan meghatározható. A magyar és német családneveket mint evidenciát kezelhetjük, de minimális a tévedés lehetőségének aránya, ha a Tolnába érkezett szlovákokat vizsgáljuk. A rác (szerb) etnikum hasonlóképpen jól elkülöníthető, főleg ha a vallási hovatartozásukat is ismerjük. Könnyen belátható tehát, milyen nagy jelentősége van a vallási tényezőnek is, amelyet a szakirodalom nem méltányolt kellőképpen. Tanulmányunkban a Tolna megyébe bevándorló lutheránus németség betelepülésével és településtörténetével foglalkozunk. Ez a lutheránus németség a megyében a XVIII. sz. utolsó harmadában a németajkúak 32,85%át jelentette. Ezek a lutheránus vallású németség által többségben vagy kizárólagossággal kialakult falvak. Emellett egyes esetekben azokkal a településekkel is foglalkozunk, ahol a lutheránus németség nem tudott többségre jutni, illetve migrálni kényszerült, többek között vallási hovatartozása miatt az 1740-1760 között felerősödött protestánsellenes vármegyei és püspöki fellépések következtében. A németség, hasonlóan a török után bevándorolt magyar népességhez és más nemzetiségekhez, folyamatosan költözött a megyén belül, s a megyék között: „transmigrált". Az elvándorlásban a gazdasági érdekek mellett nagyon fontos tényezőként játszott szerepet a vallási hovatartozás is. A tolnai lutheránus falvak migrációjában résztvevő népesség csoportjai csak azonos vallású falvakban telepedtek le. E migráció során alakultak azután ki olyan falvak, amelyekben homogén vallású német csoportok alkotják a falu közösségét, gyülekezetét, majd az egyházközséget, illetve a közigazgatási községet. Minden olyan Tolna megyei falu településtörténetét igyekszünk felvázolni, amelyben akár csak átmenetileg is éltek lutheránus jobbágyok. A következő településeket vizsgáltuk: Apáti (Bátaapáti) lutheránus telepítésű német falu. Bonyhád, mindig katolikus többségű német község, amelyben a lutheránusság azonban jelentékeny szerepet játszott. Cikó katolikus falu, amelyben nagyon rövid ideig lutheránus németség is megkapaszkodott. Izmény tisztán német lutheránus településként stabilizálódott, 6