Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

dékek protestáns betelepülőivel. Bikácson ez a legújabb időkig dívott. 1820-as években is jellemző egyházi szertartásaiknál. * Az istentiszteletek módja rendkívül puritán, ami valamennyi olyan tolnai német telepes lutheránus faluban megfigyelhető, ahova a Mosón megyéből bevándorló ún. „hapauerok", „heidebauerok" voltak többségben mint Bikácson is tapasztalható a 18. század folyamán, sőt még az 1810-es években is.

10 Bikács betelepülésében a század utolsó harmadában más lutheránus falvakhoz hasonlóan a legkülönbözőbb németországi területek is szerepet játszottak. Az örökös tartományokból érkeztek parasztok és iparosok is. Johann Reichert 1799-ben vette feleségül a bikali Anna Wielandot a család Csehországból vándorolt be a hetvenes években. Heinrich Breistadt 1787-ben a braunschweigi Neustadt-Harburgból érkezett Bikácsra. Johannes Zeiger 1795-ben halt meg és tudjuk róla, hogy 1723/24-ben érkezett Bikácsra. Neve mellett „aus Deutschland" megjegyzés szerepel. GeorgZechera Bajorországban található „Oberstaufen bei Weifienburg"ból vándorolt Bikácsra 1782-ben. Johannes Mayer ugyancsak 1782-ben Oberstaufenből költözött Bikácsra. Ugyaninnen érkezett Julianna és nővére Elisabetha Mayer az 1790-es években. Az anyakönyvek vizsgálatával tudtuk ismét pontosabban meghatározni a betelepülő „Heidebauerek" előző magyarországi lakhelyét is. A német telepesek a györkönyi anyakönyvek alapján, valamint az 1766-1789 között megvizsgált bejegyzések szerint a következő falvakból vándoroltak be az 1720-as évek végén, főleg 1731-1739 között: Lebenyből, Öttevényből, Téthről, Ágfalváról (Sopron m.), Lopersbach (Lépesfalva Sopron m.), Stob (Csaba Sopron m.), Harka, Kobersdorf (Kabold), Pöttelsdorf (Petőfalva), Königs-dorf (Királyfalva). Az anyakönyvekben előbukkanó helységek mind evangélikus német települések, amelyekben az egyházközségek a vallási türelmetlenség miatt nagy nehézségek között éltek, s csak a század kilencvenes éveiben alakulhattak önálló gyülekezetté.

11 Sopron és Mosón megyék német településeiről a század derekán is figyelemre méltó vándorlás figyelhető meg Tolnába. Bikács anyagi gyarapodását mutatja az urbáriuma. Hatvanöt háztartást írtak össze 1767-ben a Rudnyánszky család birtokában lévő faluban. Lakói mind németek voltak.

12 Azokat a kísérleteket, amelyeket 1769-ben tettek önálló gyülekezet alakítására, a vármegye elutasította, és filiaként működő közösségek maradtak. A türelmi rendelet megjelenése után 1782-ben kértek újból engedélyt a 9 GVKL Schmidt-Tomka hagyaték. Kéziratok. VI. köt. Tolna-Baranya-Somogy ev. egyház belső története. 844-845. p. 10 Uo. 846. p. 11 MEEL Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye ir. 128. Bikács b. ak. 1761-71. Lásd továbbá Pálfy József: im. 5-12. p. A bikácsi anyakönyvi eseteket lásd még: Donauschwábische Familienkündliche Forschungsblátter. 1988. Márz. Jhg. 14. Folge 1. Nr. 7. Továbbá Donauschwábische Familienkündliche Forschungsblátter 1991. Marz. Jhg. 17. Folge I. Nr. 59.90-91. p. 12 TMÖL Úrbéri összeírások. Bikács, 1687. Lásd továbbá Daróczy i. m.: I. 39., 46. p. 49