Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

V. Senioratus Tolnensis A lutheránus jobbágytömegek betelepülése, betelepítése következtében a török után Tolna vármegyében, Baranyában és valamivel később Somogy megyében sorra alakultak meg az egyházközségek, illetve ezek filiái. A három megye területére érkező német népesség, mint látni fogjuk egyes települések részletes bemutatásánál, a német választófejedelemségekből érkeztek főleg Hesszenből, Württembergből. Jelentékeny csoportjaik Északnyugat-Magyarország régióiból vándoroltak a Délkelet-Dunántúlra. A lutheránus szlovák betelepülők Trencsén, Nyitra, Túróc vármegyékből és Pozsony térségéből költöztek Tolnába és Somogyba. A magyar lutheránus jobbágyság csoportjai Győr, Sopron, Vas, Veszprém megyékből érkeztek.

1 Egyházközségük megszervezése hosszabb folyamat volt. A gyülekezet alapítása, azaz lelkészek és tanítók meghívása, alkalmazása, különösen iskolák és imaházak építése még nagyobb jogi, politikai, anyagi nehézségekbe ütközött azokban az esetekben is, ha a telepítő földesúr a kedvező szerződések mellett szabad vallásgyakorlatot biztosított.

2 A betelepülést követően, amikor a migráció megyén belül és a Délkelet-Dunántúl régiójában is még erős volt, különösen lehetetlennek bizonyult a megalakuló gyülekezetek esperességekbe illesztése. 1725-ben a Tolna megyében

3 keletkezett új gyülekezetek („ecclesiae neoplantatae") a győri esperességhez („dioecesis Faurinensis") tartoztak. A Dunántúlon ekkor még csak két esperesség működött. A kemenesaljai és a győri. Az 1710-es évek végétől tartó betelepülés nyomán gyarapodó német, szlovák és magyar faluk lutheránus népessége segíti megszerveződni a harmadik esperességet, amely „Contubernium Tolnense" néven szerepel forrásainkban. Eleinte mivel Tolnában keletkezett gyülekezeteket foglalta magában: „Senioratus venerabili Tolnensis"néven ismert. A Somogy megyében alakult lutheránus gyülekezetek száma és ereje oly kevés volt, hogy nem alkothattak önálló esperességet és ezért a Tolna megyében lévőkkel egyesültek. Baranyában viszont csak 1750 után keletkeztek evangélikus gyülekezetek. „Senioratus Tolnensis" néven 1791. június 16-18-án tartott kerületi egyházgyűlésen említik utoljára, s ugyanakkor a német betelepítés révén megnövekedett egyházközségek tömörülését itt említik először „Tolna-Baranya-Somogy Egyházmegye" néven.

4 1 Szita: Somogy... 63-68. p. 2 A telepítési szerződésekben nem vagy nagyon ritkán látható a vallásszabadság megfogalmazása. A gyakorlatban azonban sok adattal bizonyítjuk, hogy protestáns és katolikus földesurak nem biztosítják a betelepített jobbágyfalvaikban az evangélikusok részére a vallásuk szabad gyakorlását. 3 MEEL Irathagyatékok 81. Payr Sándor irathagyatéka. Továbbá MEEL Protocollum Venerabilis Contubernii Tolnensis. Bonyhád. 4 MEEL Protocollum Venerabilis Contubernii Tolnensis. 474. p. Lásd továbbá Andreas Reiner: Az egyházmegye története. Kézirat. I/a. 10. p. 31