Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Ordas Iván: Egy család asszimilációja • 249

Krúdy vagy a származása szerint cseppet sem kivetnivaló Mikszáth és Jókai. A nyelvtudás természetes volt. A természettudományos szakképzés viszont már nem, egészen a '30-as évek derekáig. Ami annál is inkább furcsa, mert számosan kiváló gyakorlati gazdák voltak. Nagyjából ugyanolyan alapon, mint a gazdagabb parasztemberek, akiknél az ilyetén tudás apáról fiúra szállt. Ez elsősorban a koltai Vidosokra vonatkozott, akiknél még véletlenül se láttam egyetlen mezőgazdasági szakkönyvet, netán folyóiratot sem, pedig ilyenekhez már Nagyváthy János óta hozzá lehetett jutni. Messzebbre tekintő nemzetgazdasági érdeklődésüket mégsem vonhatom kétségbe, hiszen mersei rokonaimnál máig megvan Széchenyi Hitelének első kiadása. Vidos József, a későbbi nemzetőrparancsnok, alispán korában a rangbéli különbség ellenére szokatlanul jóban volt a legnagyobb magyarral. Széchenyi nem lévén könnyen barátkozó természet, magam is megdöbbentem levelei bensőséges hangján, melyeket évtizedekkel ezelőtt, Vidosról szóló tanulmányom írása idején néztem át. Az alispán Széchenyi Szeder Egyletének első hatékony pártfogója volt megyéjében és börtönügyi reformjainak pártolója. A nagy grófot mihályfai és mersei otthonában több alkalommal vendégül látta. Az utolsó rendi országgyűlés követe lévén, aki a deputációkkal Bécsbe is eljutott, több tucat törvényjavaslata maradt fenn, melyeket javarészt elfogadtak és azok hatályba is léptek. Később ugyan Kossuth híve lett, de érdeklődését elsősorban a jobbágyfelszabadítással kapcsolatban bizonyítják adatok. (Széchenyi naplója, levelei, Kossuth iratai.) Nem mértékadó megítélésem szerint a nemesi előjogoknak ez az önfelszámolása máig se eléggé méltatott, nincs az amúgy is gyenge lábon álló történelmi köztudatban, de feltétlenül pozitívumnak tekinthető. Az, hogy a gyakorlati gazdálkodásban ez miként csapódott le, nem bizonyítható. Az általános műveltséghez tartozott a nyelvtudás is, az ilyen téren rendkívül fogyatékos korunkbelinél sokkal magasabb fokon. A német és latin szinte természetes volt, hellyel-közzel a francia is. Az iskolai végzettségre már sokkal kevésbé helyeztek súlyt. A katonatisztek ilyen középiskolát és Ludovika Akadémiát végeztek. Apám érettségizett, apai nagyapám szintúgy, hiszen kijárta a jogakadémiát, amivel akkor még nem járt doktori titulus. Felesége a Váci utcai angolkisasszonyoknál nevelkedett, elsősorban az intézmény előkelősége végett. Itt még hallgatta kislánykorában Liszt Ferenc játékát, mely szinte nyom nélkül enyészett el az emlékeiből. Másról nem tudott számot adni, mint arról, hogy Lisztnek hosszú, ősz haja volt és bibircsókos arca. Anyám a soproni katonai lányiskolában járt, majd a pesti Erzsébet nőiskolába, ami kb. polgári iskolai képzést adott. Anyja semmilyen fontosságot nem tulajdonított lányai tanulmányainak. A legnagyobb meglepetéssel fogadta, hogy Júlia leánya, a legidősebb, későbbi keresztanyám, a Sashegy oldalában lévő, magas színvonalú Notre Dame de Siont kitüntetéssel végezte. Nálam néhány évvel idősebb unokanővérem a pesti Amizoni Károly Leánynevelő Intézetbe került, melynek szintén inkább a neve volt jó, semmint az itt szerezhető tudás rangja. 262