Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után (Tények és adatok a megtorlásról) • 191

dunakömlódiek jelentették, hogy „Dunaföldvár irányából tüzérségi párbaj hallik, a torkolattüzek és villanások Dunakömlődön is jól láthatók."Nyolc perccel később a tolnanémedi, majd kevéssel később a bölcskei nemzetőrségtől érkezett hasonló jelzés. Mint később kiderült a szovjet tankok éjjel 2től háromig rövid megszakításokkal lőtték a magyar laktanyát. A nemzetőrség 3 óra 24-kor azt jelentette, hogy a településen nincs áram, az okozott kár nem állapítható meg, a helyi Nemzeti Tanáccsal képtelenek az összeköttetést felvenni. Ismereteik szerint Dunaföldváron 4 orosz hadosztály tartózkodik.

5 E településen a szovjet páncélosok tüzet nyitottak a tanács épületére, ahol 2 nemzetőrt megöltek és kettőt súlyosan megsebesítettek.

6 A szovjetek brutalitását jelzi, hogy Tamásiban minden felszólítás nélkül hajnalban két harckocsi szétlőtte a magyar laktanya kapuőrsége bódéját, amelyben 3 fős személyzet tartózkodott. A negyedik áldozat az udvaron szolgálatot teljesítő szakaszvezető lett, akit géppuskasorozattal terítettek le.

7 Tolna megyében a nemzetőrség néhány településen harcra szólította fel a fiatalokat. Benzines palackok százait készítették, hogy a szovjet támadás esetén a harckocsik ellen felhasználhassák. Alkalmazásukra azonban Tolna megyében sehol sem került sor. A helyi nemzetőrség legtöbb helyen már november 4-én vagy az azt követő napokban leadta fegyvereit a tanácsházán. Voltak, akik eldobták vagy ismeretleneknek átadták. A szekszárdi nemzetőrség a ritka kivételt jelentette. 1956. október 4-én délután és 5-én délelőtt mintegy 50 nemzetőr gyűlt össze a város határában az ún. „Bati keresztnél. "A BM főosztályának épületéből két wippon lőszert és fegyvert vittek magukkal. A hegyekbe vonult egység parancsoka Farkas István nemzetőr lett. Hozzájuk csatlakozott gróf Thököly Imre által irányított kisebb csoport. Az összegyűlteknek Farkas István kihirdette, hogy aki nem érez elég bátorságot magában és fél a megtorlástól, az hazamehet. Néhányan kiváltak a csoportból, de 44-en maradtak. A fegyverek, lőszer és kézigránátok kiosztását követően Sötétvölgy felé vonultak. Kb. egy hétig tartózkodtak Szálka határában a községtől mintegy kilométerre fekvő, földbe ásott, erdei munkásszálláson. Az erdész kérésükre megígérte, hogy elvezeti őket a mecseki felkelőkhöz, de ehelyett az egyik éjszaka titokban eltávozott a környékről. Csoporton belül ellentétek alakultak ki. Amikor a hazulról hozott hírek hatására, (Farkas István apósa hozott élelmet nekik és jelezte, hogy a szekszárdi asszonyok megfenyegették Farkas családját, mert nem engedi haza férjeiket). 5 társával Farkas István visszatért Szekszárdra, az irányítást gróf Thököly Imre vette át.

8 5 TMÖL XXXII/4. SZNB iratai jelentés a nov. 3-i ügyeleti szolgálatról. 6 TMÖL XXXIII/201. PA GY/D/3.92 p. Györkő Árpád és Dubicz Sándor nemzetőrök estek a támadás áldozatául, (polgárőr). TMN 1993. okt. 7. 5. p. 7 TMÖL XXXIII/201. PA. gyűjtemény-visszaemlékezések. 8 SZNB. 162/1958/19. indoklása. Farkas 4 évet kapott a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom szervezése minősítéssel. 192