Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

Az apari uradalom területén keletkezett falvak, amelyeknek a telepes lakossága zömében szintén protestáns volt: Kismányok, Izmény, Mucsfa, Bátaapáti. A pálfai uradalom része Lőrinc és Pálfa. Az eddig felsoroltak német etnikumúprotestánsfalvak voltak. A később csatolt csernyédi uradalomban keletkezett evangélikus német falu Keszőhidegkút. Egész biztosnak látszik, hogy az uradalom falvai vásárlás útján 1722-ben, illetve a következő években kerültek a Mercy család birtokába. 1722 előtt a Mercy család nem rendelkezett birtokokkal Tolna megyében. 1722 előtti időszakot áttekintve a vármegyei jegyzőkönyvekben nem találkoztunk e családi névvel, mint Tolna megyei földesúrral. A kismányokiakkal is csak 1722. július 22-én köti meg a telepítési szerződést

14 Az irodalmi forrásokban található bizonytalanságot azután eloszlatják a Bécsi Udvari Kamara intézkedései. Ezek szerint a Mercy család birtokába jutott falvak, puszták, mint a hőgyészi uradalom részei 1722. június 30.-július 27-e között lezajlott adásvételi akciók során jutottak a Zinzendorf famíliától Mercy ék kezébe.

15 Az 1722. június 30-án kötött szerződés értelmében a következő Tolna megyei falvak kerültek a Mercy család birtokába: Nagyszékely (Nagy Székely), Kisszékely (Kis Székely), Mucsi (Mucsy), Závod (Zavod), Apar (Apar et Praedia Palfalva), Egres, Csetény (Cseteny), Szent Lőrinci, Bán (Ban), Udvari, Kölesd, Kistormás (Kis Tormás), Nagytormás (Nagy Tormás), Nana (Nana), Dömörkapu (Demer Kapi), Apáti (Apathi), Kismányok (Kis Manyok), Izmény (Izmeny), Alapsa, Murifalva, Várasd, Nagyvej ke (Nagy Veike), Csókafő (Csokafeő), Bolyatha, Csely, Babd, Dus, Csefeö, Hőgyész, Sakadath, Rekettye, Berény és Kalaznó (Bereny et Kalaszno).

16 A Mercyek, mint utaltunk rá, vehettek azonban valamilyen birtokot a Schilson családtól is. Bonyhádon, Kétyen (Kesző)Hidegkúton voltak részuradalmaik, amelyeket Mercyeknek adhattak el. Varsád a református vallású Székely István alezredestől került a Mercy família kezébe vétel útján 1722-ben. Hosszú pereskedés során a pécsi pálos rend tartott igényt Varsádra és perelték mind Székely Istvánt, mind Mercyt.

17 Ennek a tiltakozásnak ellenére a Székely család tisztje, ügyésze, „ellentmondást" készített, s kijelentik, hogy Varsádot 4500 forintért eladták 1722 augusztusában Mercynek. A birtokba helyezés ellen a jogban jártas rendfőnök Gerdinich József tiltakozott; úgy látjuk, eredménytelenül. 14 Anton Tafferner: Quellenbuch zur Donauschwábischen Geschichte. n. köt. Stuttgart, 1977. 176-177. p. 15 Bécs Hofkammerarchiv Gedenkbücher, 449. köt. Folio: 456-466.1722.június 30. Intimationsbefehl der Kaiserlichen Hofkammer an die untergeordneten ungarischen Behörden, daB Kaiser Kari VI. den Verkauf der Zinzendorfischen Prádien an GrafMercy gutgeheiBen habé, worüber das weitere zu verfíigen sie. Közli Anton Tafferner: Quellenbuch zur Donauschwábischen Geschichte, Stuttgart, 1977. Verlag Buch und Kunst Kepplerhaus. II. köt. 176-183. p. 16 Uo. Az ismert telepítési contractusok, mint a kismányoki 1722. július 22-én, továbbá az apari július 27-én, amit egyébként Hőgyészen adtak ki, azt bizonyítják, hogy valamennyi telepes községgel ekkor került sor a kidolgozott szerződések aláírására 17 Brüsztle J.: i. m. 100. p. ÜL köt. 14