Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5
Egy anyakönyvi bejegyzésből ismert Johann Kari Richárd varsádi lelkész azon feljegyzése, hogy a német telepesek 1718-ban érkeztek, s ekkor a földesúr „Sekeli" m azaz Székely volt. Keszöt (Keszőhidegkút), Csernyidet, Csicsópusztával együtt kicsit később szerezte meg a Mercy család. Brüsztlétől ismeretes, hogy 1726. május 26-án vették meg 1000 forintért a lutheránus Zsitkovszky Sámuel ügyvédtől, akinek a kezére zálogként jutott Hidegkúttal együtt. Hosszú pereskedés után Mária Terézia 1745-ben mint kincstári birtokot Mercy Antal grófnak ajándékozta. 19 Mint utaltunk rá, ugyancsak Zinzendorfgróf'kezéről került Mercy-birtokba az apari uradalom, amelyhez 1722-től Izmény, Mucsfa, Kismányok, Bátaapáti is tartozott, s amelyben részint Zinzendorf, majd a Mercyek közvetlenül Németországból érkezett német telepeseket fogadtak. Ezeket a telepeseket Mercy ágensei toborozták, eredeti úticéljuk a Bánát volt, de a császár engedélyével magánbirtokaira is irányíthatott telepeseket a különböző német tartományokból, főleg hesszeni kerületekből. Mercy-birtokhoz tartoztak az Apar körüli katolikus falvak is, amelyek német lakosai ugyanekkor kerültek Tolna megyében fekvő Mercy-uradalmakba. A Mercy dinasztia telepítési politikája, az uradalmaikban a falvak termelésének, kulturális életének fellendítésére tett intézkedéseik, mély nyomot hagytak az itt élő népek emlékezetében. Különösen a protestáns falvak népei és értelmisége gondolkodásában. A „keszői krónika "(Keszőhidegkút) 1781-ben csupán Claudius Florimundus Mercyt említi, mint őseiket telepítő földesurat, noha ismeretes és utaltunk arra, hogy pl. Felsőnánára, Izménybe, Kismányokra stb. minden kétséget kizárva, már gróf Zinzendorf földGsmasága idején (1718-21) is vándoroltak közvetlen a német választófejedelemségekből telepesek, 1718-ban a varsádi németek. A krónikaíró lelkész azonban nem emlékszik már sem Zinzendorf grófra, sem Schilson uraságra. 20 A „kismányoki krónika" viszont határozott utalásokat tesz olyan telepítésre, amelyet a Zinzendorf család hajtott végre. Ugyanez a forrás utal arra, hogy a lutheránus jobbágyokat Kistormásra, Kölesdre, Bátaapátiba és Lőrincre (Sárszentlőrinc) a Mercyek telepítették le. E két egyházi forrás tanulmányozása során Schmidt 1924-ben készített kéziratában - áttekintve a hesszeni telepítésre addig gyűjtött forrásait - a következőket írta mintegy értékelésnek szánva: „...Ha nem is mindenütt a Mercyek telepítették le az említett településekre a lutheránus német parasztokat, mégis a települések életének megindulása után csakhamar ok lettek a földesurak, ők fejezték be a falvakban az evangélikus német és magyar lakosság telepítését, benépesítést, szabályozták a maguk és telepeseik közötti viszonyt, támogatták őket gazdaságilag, segítségükre 18 MOL Mikrofilmtár. Varsádi anyakönyv 1722. 1. fiiz. 19 Jákob Bleyer: i. m. DUHbl. II. évf. 249. p. 20 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Kéziratok és jegyzetek. „Keszői krónika " és a „Kismányoki krónika". Schmidt a jegyzeteit a húszas években készítette, és szisztematikusan gyűjtötte a telepítésre vonatkozó egyedülállóan értékes adatokat ezen egyházi eredetű forrásokból. 15