Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

va elutasította azokat. Azonban hamis papírokkal rendelkező személyek a főváros közellátása ürügyén nagy mennyiségű élelmiszert csempésztek ki a megyéből az ellátatlanok rovására. Az elburjánzó feketekereskedelem megfékezésére a főváros kormánybiztosa Szekszárd székhellyel kirendeltséget létesített, amelynek ellenjegyzésével lehetett ezt követően csak árut a megye területéről kiszállítani. A rendeletnek szigorú rendőri ellenőrzéssel szereztek érvényt. A főispán pedig öt, legfeljebb tizenöt kg súlyig engedélyezte magánszemélyeknek a megye határain kívülre irányuló élelmiszer szállítását. Mindezek mellett havonta érkeztek a Közellátási Minisztériumból az újabb és újabb kivetések, az orosz katonai parancsnokságoktól a szállítási megrendelések. A megyei hatóságnak annak ellenére, hogy átérezte a lakosság helyzetét, végre kellett hajtani a főhatóság és a katonai parancsnokság utasításait. Csak két példa álljon itt a tömérdek kérelemből, szemléltetve a megye lakosságának megpróbáltatásait. Keszőhidegkút és Belecska körjegyzője jelentette a főispánnak, hogy a zsírgyűjtésnek nem tudnak eleget tenni, mivel négy hónapon keresztül voltak frontzóna, ahol állandóan több ezer orosz katona volt beszállásolva, egy-egy családhoz 15-20 fő, akiknek az élelmezéséről a lakosságnak kellett gondoskodni. Ezenkívül a katonai kórházat is el kellett látniuk. Az eltelt négy hónap alatt a községek beszolgáltattak 2,5 tonna zsírt, fél tonna szalonnát, 33 tonna fehérhúst. Az újólag kivetett zsírmennyiséget semmilyen körülmények között nem tudják leadni - írta a főjegyző. Hasonló okokra hivatkozva hárította el a beszolgáltatást Dunaföldvár is. Engedtessék meg egy hosszabb idézet Nagydorog község jegyzőjének jelentéséből. Nemcsak sajátos hangvétele, hanem a bennefoglaltak különlegessége - bár ez sem volt egyedi eset - miatt is sajátos kordokumentum, amely tükrözi, hogy nemcsak a fegyveres pusztítás jelentett megpróbáltatást, okozott károkat egy-egy falu lakosságának. „... tisztelettel kérjükzsírbeszolgáltatási kötelezettség alól az alábbi indokok alapján mentesíteni méltóztassék. Kérelmünk támogatására bátorkodunk felhozni azt, hogy december hó eleje óta a község állandóan orosz megszállás alatt volt annyira, hogy egy-két napot leszámítva majdnem minden házban úgyszólván állandóan oroszok voltak elszállásolva. Ezeknek élelmezése legnagyobb részt a háztulajdonos, illetőleg a szállásadó kötelessége volt. Kevés olyan alakulat volt itt, amelyik rendesen főzött volna és amelyiknek élelmezésével a legénység és főleg a tisztek meg lettek volna elégedve. A front négy hónapon keresztül úgyszólván itt volt a közelünkben. A frontra menők itt mulatták ki magukat utoljára. A frontról jövő katonaság itt lakott jól először. Három hónapig kórház és üdülő volt itt a községben. Ezeknek is jobban ízlett a polgári ellátás. Amit a lakosságtól hivatalos étkeztetésre el nem vittek, azt a házakhoz kirajzott üdülők falták fel. Négy hónap után az oroszok nagy tömege elment. Azóta a nagyszámú orosz katonavonatokról szállnak le az orosz katonák és lepik el a vasút környékét és kiveszik még a lakosság kezéből is az ennivalót. Sokszor minden mozgathatót elvisznek, hogy a következő állomáson élelmiszerre cserélhessék el. Az utóbbi időben naponta 200-300 orosz szállt le az állomáson éjjeli szállásra. Ezeknek mindenkor vacsorát, reg99