Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

tették őket. A táborokból csak külön engedéllyel mehettek dolgozni a magyar gazdákhoz, de csak akkor, ha a gazda felelősséget vállalt értük és biztosította az őrzésüket. A háború utolsó hónapjaiban a hitleri hadvezetés esztelenül kiskorú fiúkat vitt erőszakkal a frontra. Ezek a fiúk még nem voltak hadkötelesek, de otthon a gazdaságban valamelyest pótolhatták a katona apa vagy báty erejét. A fentiekből levonható az a következtetés, hogy a háború alatt folyamatosan hiányzott, de az utolsó évben ugrásszerűen megnőtt a férfimunkaerő-hiány; a hadi események több tízezer hadköteles és nem hadköteles férfit vontak el a mezőgazdasági termelőmunkától. A háború végén jelentős részük visszatért, de még így is 14 639 személyt hiába vártak vissza a családok és a gazdaságok. És nem említettük még a hadirokkant, csökkent munkaképességű emberek tömegét. Még akkor is óriási munkaerőt és szaktudást volt kénytelen nélkülözni a mezőgazdaság, ha hónapokkal vagy évekkel később hazatértek a férfiak. Nemcsak fizikai erejük hiányzott a termelőmunka újraindításához, hanem a gazdálkodásban, a paraszti családban hagyományosan betöltött irányító szerepük, gazdasági ismereteik is. Iskolázottságuk ugyan csekély volt - de az alapvető gazdálkodási ismeretet a családban elsajátították. A gazdálkodás módja - a munkafogások - apáról fiúra szálltak. Az önálló gazdák - legtöbben az 5-50 kh közötti gazdaságokkal rendelkeztek legalább gazdatanfolyamot végeztek, a módosabbak polgárit, esetleg néhány gimnáziumi osztályt, de a legtöbb valamelyik gazdasági iskolát is kijárta. A gazdák egymástól is tanultak. Sokan jártak vásárokra, a tehetősebbje különböző gazdasági kiállításokra, bemutatókra, versenyekre. Ilyen alkalmakkor megismerkedtek a legújabb művelési vagy tenyésztési módokkal. Az így megszerzett ismereteket saját gazdaságukban kamatoztatták. Sok családból nemcsak az apa, hanem a felnőtt fiú vagy fiúk is bevonultak, sajnos gyakran egyikük sem tért haza. így a gazdaság irányítása a feleségre, jó esetben a fiatalabb, egyben tapasztalatlanabb fiúra maradt. Bár a falusi nők ilyen esetben is derekasan helytálltak, nagy a valószínűsége, hogy a gazdálkodás hatékonysága - olyan családokban és gazdaságokban, ahol a férfi munkaerőt, munkaerőket nélkülözni kényszerültek - ha csak átmenetileg is, de visszaesett. A megfelelő munkaerő hiánya tükröződött az ugrásszerűen megnövekedett munkabérekben is, sőt, I. osztályú munkaerőt nem is lehetett találni. Emiatt is kényszerültek a megyében szigorúan ellenőrizni a mezőgazdasági munkafolyamatok állását, a munkaerő kihasználtságát. Községenként munkáskatasztert állítottak fel. A gazdasági felügyelők tanácsokkal segítették a rászorulókat, s a munkakerülőkkel szemben szigorúan felléptek, még internálással is fenyegetve őket. Mindennek ellenére válságos helyzetbe kerültek azok a családok, akik saját erővel nem tudták megművelni földjüket. 1945 tavaszán a megye szinte valamennyi községéből a mezőgazdasági munkák megszervezésének akadályairól küldték jelentéseiket a község elöljáróságai, gazdasági felügyelői. Felsőnána jegyzője a tavaszi munkálatok teljes ütemű megindulásának legnagyobb akadályaként az emberi munkaerő 88