Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

bizonyultak. így vált általánosan elterjedtté ezekben a járásokban a dohánytermesztés, hiszen az istállózó állattartásra berendezkedett gazdaságok megfelelő mennyiségű trágyával tudták a talajerőt pótolni. De az sem volt mellékes, miként tudják időben összehangolni az egyes munkafolyamatokat, vagy a különböző tevékenységeket a családban megosztani. A táj kínálta lehetőségek, a kedvező birtokviszonyok, a nagyobb népsűrűség, az életmód- és étkezési szokások, a nehéz életfeltételek által kiváltott szorgalom teremtette meg ezen a tájon az intenzív gazdálkodást.

1 Ennek a termékeny tájnak a művelésével 179 996 személy, a megye lakosságának 65,8%-a, de további 6% is a mezőgazdasági termények feldolgozásából vagy kereskedelméből élt a negyvenes évek elején. De nemcsak a foglalkozási megoszlás tükrözte a megye gazdasági arculatát, hanem a terület művelési megoszlása is. A művelhető terület (417 979 kh) döntő többsége szántó volt, amelyen a legfontosabb gabona-, kapás-, takarmány- és ipari növények termesztése folyt. A legelő és rét egyenlő aránya (kb. 10-10%-a a szántónak), járásonkénti eltérő nagyság ellenére is utal az állattartás módjára is - többnyire a németek által sűrűbben lakott járásokban - a jól bevált istállózó állattartásra. Ezt csak bizonyos mértékben egészítette ki a legeltetés, emiatt a takarmánytermelésre is gondot fordítottak. Jelentősnek mondható erdőterület (56 565 kh) és szőlő (24 832 kh) gazdagította még a megye agrárkultúráját. Az ipari ágazatot csak néhány kisebb üzem képviselte. Száznál több munkást csak a nagymányoki bánya- és brikettüzem, a tolnai selyemfonó, illetve a textilgyár, a bonyhádi cipő-, valamint a dombóvári és paksi konzervgyárak foglalkoztattak. Ezenkívül mintegy kéttucatnyi malom, tégla- és kendergyár, tej- és vajfeldolgozó, tésztaüzem és olajgyár - egyenként száznál kevesebb munkással - folytattak ipari termelést. Ezek a kisüzemek is elsősorban a mezőgazdasághoz kapcsolódtak, mondhatni abból éltek, többnyire a megye lakosságának igényeit szolgálták ki. A fenti iparra vonatkozó adatok is tükrözik megyénk gazdasági meghatározottságát, a mezőgazdaság túlsúlyát. Ebből következően mind a háború alatt, mind az azt követő időszakban fokozott terhek hárultak a megye mezőgazdaságára és a földművelő lakosságra az országra rótt kötelezettségek teljesítéséből; a gazdaság reorganizálásából. A frontműveletek és következményeik Nemcsak a tényleges harcok vetették vissza a mezőgazdasági munkákat, hanem a hadköteles korú férfilakosságnak nagyszámú behívása is. Már 1944 májusától nőtt a behívottak száma, különösen a völgységi, dunaföldvári és dombóvári járásokból. A behívások értelemszerűen a kevésbé képzett, tanulatlan rétegeket - pl. a földműves-lakosságot - érintették, esetünkben kiváltképp a német ajkúakat. Az említett járásokban ők éltek 84