Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

borúra történtfelkészülést, a koncentrációs táborokban elkövetett emberirtást, az embereken végzett kísérleteket, először hallottuk Mengele dr. nevét. Passauban egy fordítóirodában lefordíttattam diplomámat németre, angolra és spanyolra. Kit tudja, mit hoz a jövő. Hátha nem tudok hazamenni és akkor jó lesz, ha a fordítás készen van. Hazulról semmiféle hírt nem kaptam a szüléimről. Én ismételten próbáltam írni vagy hazaszökdöső emberekkel üzenetet küldeni. Fogalmam sem volt, hogy ezek a híradások eljutottak-e szüleimhez, de tőlük egyetlen sor sem érkezett. Egyszer kaptam csak hírt Zalaegerszegről. Passauban egy alkalommal az utcán szembetaláltam magam egy fiatal nővel, akit hazulról ismertem. Kiderült, most jött Magyarországról. Kimondhatatlan érzés fogott el. Azonnal hozzátartozóim után érdeklődtem. Elmondta, hogy elutazása előtt látta az utcán bátyámat feleségével és gyerekkocsit toltak, beszélt is velük, és szüleim is jól vannak. Könnyeztem az örömtől. Később derült ki, hogy az egészből egy szó sem volt igaz. Azóta is gondolkodtam, miért adott ez a nő nekem félrevezető híreket. Meg akarta játszani a jól értesültet, vagy megsajnált és kitalált hírekkel akart vigasztalni. Passau és Heining között hatalmas duzzasztómű zárja le az egész Dunát, Kachlet a neve. Persze ezt nekünk meg kellett nézni. Egészen új létesítmény volt, hatalmas áramfejlesztő teleppel és természetesen a hajózás részére létesített kamarazsiliprendszerrel. Ez utóbbi kb. 300 méter hosszú két párhuzamos csatorna volt a duzzasztó bal oldalán. A csatornák két végét zsilip zárta le. Ha felülről jött egy hajó, kinyitották a felső zsilipkaput, de előtte az alsót bezárták. A csatornába felül befolyt a Duna vize mindaddig, míg el nem érte a duzzasztó feletti vízszint magasságát. Ekkor a hajó beúszott a felső zsilipkapun a csatornába. Bezárták ezután a felső kaput és kinyitották az alsót. Ekkor a víz lesülylyedt a csatornában addig a szintig, míg elérte a duzzasztó alatti folyórész vízmagasságát. Ezután a hajó kiúszott a zsilipcsatornából. Ha alulról jött egy hajó, akkor minden fordítva történt. Azért kellett ilyen hosszú zsilipcsatorna, hogy a vontatóhajó több uszállyal egyszerre beleférhessen. A medert lezáró duzzasztórekeszek egyik-másikánál karvastag sugárban ömlött a víz. A zsilipőr elbeszélése szerint ez építési hiba, amit a kivitelező mérnök annyira a szívére vett, hogy állítólag öngyilkos lett. Alaposan megszemléltünk Tiborral mindent, majd visszamentünk a mi oldalunkra, a jobb partra. Ekkor lettünk figyelmesek arra, hogy közel a vízparthoz, a duzzasztótól talán 100 méterre nagyobb épület áll. Szálloda és étterem volt. Bementünk megpihenni és valamit fogyasztani. Az egyik asztalnál idősebb házaspár üldögélt. Magyar beszédünket hallván, megszólítottak bennünket és asztalukhoz invitáltak. Ok is magyarok voltak. Rövid időn belül megtudtuk, hogy a férfi odahaza nyugalmazott rendőr ezredes volt, akit a háború végefelé reaktiváltak és egy zsidó tulajdonban volt gyár élére állítottak, igazgatói minőségben. Beszédje alapján nem valami lángésznek tűnt. Az asszony viszont nagyon intelligens, művelt, kimondottan eszes valaki volt. Általában ő vitte a beszélgetés fonalát. Kialakult véleménye volt a háború után várható időkről, meglepően tájékozott volt. 269