Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

játszott dalt. Innen már rövid út volt a megismerkedéshez. Magyarok voltak mindketten, egyikük Béldi Margit, erdélyi arisztokrata családból származott, a másik pedig szűkebb hazámból, Zalából, Komis Babának hívták, bölcsője grófi házban ringott. A két lány édesanyjukkal egy Heining környéki paraszt tanyán lakott. Meghívtak bennünket és a következő napon már meg is látogattuk őket. Bemutatkoztunk a mamáknak is, akik kedvesen fogadtak bennünket. Rövid társalgás után hamarosan előkerült a bridzskártya és végnélküli játékba kezdtünk. Ettől kezdve rendszeres vendégei lettünk a háznak, kellemesen éreztük magunkat ott. Egyszer azonban nagyon rajtavesztettünk. Nyáriévén, sokáig világos volt és nem figyeltünk arra, hogy az idő elszaladt. Este nyolc órától még fennállt a kijárási tilalom, amit az amerikaiak nagyon ellenőriztek. Mi ezért nem a rendes úton, hanem átvágva réteken, szántókon igyekeztünk haza. Schalding előtt azonban mindenképpen le kellett menni az útra, hogy a faluba bemehessünk. Nem telt bele két perc, csikorogva fékezett mellettünk egy amerikaijeep, a kijárási tilalom megszegéséért letartóztattak bennünket. Beültettek a jeepbe és elvittek akb.15 km-re lévő Fürstenzellbe, ahol valami amerikai központ volt. Itt vacsora nélkül bedugtak bennünket egy szűk, ponyvával fedett utánfutóba, amiben felállni nem lehetett, ülni nem volt tanácsos, mert a csupasz vaslemezen felfáztunk volna. így lehetetlen volt még aludni is, guggoló helyzetben virrasztottuk végig az éjszakát. Félóránként hangosan ütött a közeli templom toronyórája, mi számoltuk az ütéseket, ilyen türelmetlenül még soha nem vártuk a hajnalt. Végre mégis kivilágosodott. Reggel 7 óra körül egy kihallgató tiszt elé vezettek bennünket, kérdésére őszintén elmondtuk neki, milyen körülmények között szegtük meg a kijárási tilalmat. Jót nevetett és elengedett bennünket. Toronyiránt, árkon-bokron keresztül gyalogoltunk haza, ahol társaink már nyugtalankodtak távolmaradásunk miatt. Következő látogatásunk alkalmával a két leányka hol szörnyülködve, hol nevetve hallgatta beszámolónkat a kalandról. Kapcsolatunk a két családdal egész nyáron tartott. Július 16-október 15. Kellemesen teltek a napok, alaposan kihasználtuk a nyári melegben a víz közelségét. De lassan foglalkoztatni kezdett bennünket a jövő is, hiszen nem akartunk még egy telet Németországban tölteni. Utazási lehetőségről viszont semmi hír nem érkezett. Jött a hír, hogy minden külföldinek jelentkezni kell a heiningi községházán (Gemeindeamt), ahol nyilvántartásba vesznek bennünket és személyre szóló papírt is kapunk. Különösen az utóbbira volt szükség, mert diplomámon kívül semmi más hivatalos papír nem volt birtokomban. A helyszínen kiderült, 264