Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Híreink nyomán a nőtlenek egyöntetűen elhatározták, hogy átköltözünk a másik tanyára. Közöltük ezt a professzorokkal is, akik az elhatározást meszszemenően helytelenítették, nem akartak hozzájárulni, hogy a gondjaikra bízott társaság kettéváljon. Mi hívtuk őket is, de maradtak inkább a nősökkel, sokkal rosszabb elhelyezési körülmények között. Az átköltözés során tovább fogyott csoportunk. Néhány fiú úgy döntött, hogy teljesen külön válik az egyetemi társaságtól. Összesen hatan, kettesével különböző tanyákon találtak maguknak helyet. Kapcsolatuk a mi csoporttunkkal teljesen megszakadt, bár későbbi csavargásaink során néhányukkal találkoztunk. Április 28-május 31. Felköltöztünk tehát Turnhofba. A tanya ugyanolyan négyszögű elrendezésű volt, mint a Kagerhof, de a kétemeletes lakóépület karbantartott külsejű, a ház és az udvar tisztasága, a rendben tartott istálló, a jól ápolt harminc tehénnel, a két fiatal hideg vérű ló stb. ég és föld különbséget mutatott az előző tanyához képest. A 45 év körüli gazda intelligens, barátságos ember volt. Feleségével, két lányával és 16 év körüli fiával gazdálkodott. Volt még egy 4 éves, késői születésűfia is. Nem értettük, hogy a nagyobbikfiú hogyan maradhatott idehaza, hiszen Hitler a háború végén nála fiatalabbakat is behívott katonának. A gazda egyébként élesen Hitler-ellenes volt. Gyakori beszélgetéseink során nem tett lakatot a nyelvére, a háború végét az elkövetkezendő napokra jósolta, a hitleri hadsereg teljes és katasztrofális vereségével. Közel a tanyához már erdő húzódott. Mögötte vár romjai emelkedtek a magasba. Mint a gazdától megtudtuk, Weissenstein vára volt a neve, de történetéről közelebbit ő sem tudott. Szállásunk a pajta padlásán kényelmes volt, bőségesen állt szalma rendelkezésünkre, fekvőhelyünk kialakítására. Azonnal beosztottuk a társaságot és naponta két fő ment a gazdának dolgozni a határba vagy az istállóba. Ez a két személy aznap mindig a gazdánál ebédelt. A fiúk akik már ledolgozták a napjukat, dicsérték a kosztot, de az étkezés módjára mindig csak annyit mondtak, majd meglátjátok. Hamarosan rám került a sora munkában, a gazda fiával szántottunk és műtrágyát szórtunk egész nap. Kíváncsian vártam az étkezést. A konyhában körülültük az asztalt a család tagjaival együtt. A háziasszony az asztal közepére tett háromlábú vasállványon egy kis lavórban szolgálta fel a valóban ízletes levest. Tányár azonban sehol. Mindenkifogta a kanalát és a lavórból kanalazott a szájába. Most értettem meg végül is annak a gazdának a haragját, akinek a lavórjában mostam le az út porát a nagy gyalogmenet során. Rendben is volt az étkezés a gazdánál, de ez csak két személyre szólt naponként. Mi viszont jelentősen meghaladtuk ezt a számot, több, mint ötvenen 247