Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Híreink nyomán a nőtlenek egyöntetűen elhatározták, hogy átköltözünk a másik tanyára. Közöltük ezt a professzorokkal is, akik az elhatározást mesz­szemenően helytelenítették, nem akartak hozzájárulni, hogy a gondjaikra bí­zott társaság kettéváljon. Mi hívtuk őket is, de maradtak inkább a nősökkel, sokkal rosszabb elhelyezési körülmények között. Az átköltözés során tovább fogyott csoportunk. Néhány fiú úgy döntött, hogy teljesen külön válik az egyetemi társaságtól. Összesen hatan, kettesével különböző tanyákon találtak maguknak helyet. Kapcsolatuk a mi csoport­tunkkal teljesen megszakadt, bár későbbi csavargásaink során néhányukkal találkoztunk. Április 28-május 31. Felköltöztünk tehát Turnhofba. A tanya ugyanolyan négyszögű elrende­zésű volt, mint a Kagerhof, de a kétemeletes lakóépület karbantartott külsejű, a ház és az udvar tisztasága, a rendben tartott istálló, a jól ápolt harminc tehén­nel, a két fiatal hideg vérű ló stb. ég és föld különbséget mutatott az előző tanyá­hoz képest. A 45 év körüli gazda intelligens, barátságos ember volt. Feleségével, két lányával és 16 év körüli fiával gazdálkodott. Volt még egy 4 éves, késői szü­letésűfia is. Nem értettük, hogy a nagyobbikfiú hogyan maradhatott idehaza, hiszen Hitler a háború végén nála fiatalabbakat is behívott katonának. A gaz­da egyébként élesen Hitler-ellenes volt. Gyakori beszélgetéseink során nem tett lakatot a nyelvére, a háború végét az elkövetkezendő napokra jósolta, a hitleri hadsereg teljes és katasztrofális vereségével. Közel a tanyához már erdő húzódott. Mögötte vár romjai emelkedtek a magasba. Mint a gazdától megtudtuk, Weissenstein vára volt a neve, de törté­netéről közelebbit ő sem tudott. Szállásunk a pajta padlásán kényelmes volt, bőségesen állt szalma ren­delkezésünkre, fekvőhelyünk kialakítására. Azonnal beosztottuk a társaságot és naponta két fő ment a gazdának dolgozni a határba vagy az istállóba. Ez a két személy aznap mindig a gazdánál ebédelt. A fiúk akik már ledolgozták a napjukat, dicsérték a kosztot, de az étkezés módjára mindig csak annyit mond­tak, majd meglátjátok. Hamarosan rám került a sora munkában, a gazda fiá­val szántottunk és műtrágyát szórtunk egész nap. Kíváncsian vártam az étke­zést. A konyhában körülültük az asztalt a család tagjaival együtt. A háziasszony az asztal közepére tett háromlábú vasállványon egy kis lavórban szolgálta fel a való­ban ízletes levest. Tányár azonban sehol. Mindenkifogta a kanalát és a lavórból kanalazott a szájába. Most értettem meg végül is annak a gazdának a haragját, akinek a lavórjában mostam le az út porát a nagy gyalogmenet során. Rendben is volt az étkezés a gazdánál, de ez csak két személyre szólt na­ponként. Mi viszont jelentősen meghaladtuk ezt a számot, több, mint ötvenen 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom