Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

lövedékeinek a hüvelyét. Ott hevertek még, már kifosztva a halott német katonák. Megálltunk egy fiatal, lányos képű hadnagy holtteste mellett, nem lehetett több húszévesnél. Mellkasát egy sorozat szinte kettéfűrészelte. Mellette kifosztott tárcájából kilátszott egy idősebb és egy fiatalabb nő fényképe. Ezek a halottak teljesen a német hadvezetés lelkén száradtak. Itt már semmi értelme nem volt az ellenállásnak, mégis megcselekedték. Meglepetésünkre viszont nem láttunk egyetlen amerikai halottat, kilőtt tankot vagy gépjárművet sem. Regenben az amerikaiak már berendezkedtek. A városháza lett a parancsnokság. Előtte két katona állt őrt, megbámultuk ruhájukat, felszerelésüket, de leginkább azt a lezserséget, amivel szolgálatukat ellátták. Az egyik a földre tett rohamsisakján ült, fegyvere öt méterrel odébb a földön hevert. A másik álmosan támaszkodott az épületfalának, az égvilágon semmi nem érdekelte, csak az állkapcsa járt ütemesen, élvezte a rágógumit. Ez utóbbi katonát külön is megnéztük, annyira hasonlított Tyrone Powerre, a híres filmszínészre, mintha csak a testvére lett volna. Egy ház udvarán embereket láttunk sort állni, kiderült, hogy sört mérnek. Azonnal beálltunk mi is a sorba, tudtuk, hogy a bajor sör híres. Nagyon régen volt már alkalmunk sört inni. Mindenki kapott egy korsóval, azt ott helyben meg kellett inni, elmenni a korsóval nem lehetett. Nagyon pocsék volt a sör, messze nem bajor mértékű. Visszamentünk a tanyára. Itt időközben kiadták a parancsot, hogy akinél valamilyen lőfegyver van, azt be kell szolgáltatni az amerikaiaknak. Egy kirakottpokrócon hamarosan összegyűlt vagy 10-12 revolver, kezdve a legkisebb kaliberű játékszertől a komoly mordályokig. Hogyan is rejtegették eddig a fiúk? Közben a tanya alatti réten amerikai alakulat telepedett le, sátort vertek. Kiderült, hogy vöröskeresztesek. Ez megmagyarázta, miért nem látni náluk fegyvert. Hamarosan összeismerkedtünk velük. Jól jártak azok a fiúk, akik a felszólítás ellenére nem adták le pisztolyukat, mert ezek a vöröskeresztes katonák mindent megadtak érte. Komoly üzletkötésekre került sor, nem egy fiú zsák konzervvel, vagy nagy doboz keksszel gazdagodott a csereüzlet után. A katonák között vegyesen voltak indiánok, fehér bőrűek és négerek. Az egyik néger magával hozta nagy dobját és ha nem volt szolgálatban, egész idő alatt azt püfölte. Az amerikai támadás alatt és az azt követő 1-2 napon elcsitult a viszály a nősök és nőtlenek között. Ez most a helyzet nyugodttá válásával ismét kiújult. Vita vitát követett, hangos veszekedés, néha kiabálás mérgesítette a helyzetet. Mindenki ideges volt, nem tudtuk, miként kerülünk innen haza, hogyan tudunk hazamenni, minden központi irányítás, kapcsolat megszűnt. Néhány társammal arról tárgyaltunk, hogy váljunk külön, költözzenek a nőtlenek valahová máshová. Felfedező utat tettünk ezért a hegyek között, több tanyát is felkerestünk, végül is nagyon szép helyen, egy szimpatikus gazdánál kötöttünk ki. Vállalta, hogy pajtájának a padlásán helyet ad számunkra és ha akarunk, dolgozhatunk is nála. Rendelkezésre áll főzési lehetőség is. így hát otthagytuk a Kagerhofot. A bajor gazdát JohannesAigner-nek hívták, tanyáját pedig Turnhofnak, ennek következtében őt mindenki Turnbauer néven ismerte. 246